all the time is the shame
about how, and what i became

im the wolf, who dies
every, every fucking time

eating myself at the first page,
dont deserve to get killed by...

You must escape from the tale
sorry, but the fairy
should be aware

even the rotten, dead
in the last line
able to bite...

A „tüntetés”

Szeged.

Idézőjelben, mert az október 24-it nem szabad tüntetésnek nevezni! 45 perc… Beszédek. T. Márk lagymatag beszéde pont annyira volt lehangoló és szánalmas, retorikát nélkülöző, amennyire lehetett volna ezt a helyzetet arra használni, hogy kaszát, fáklyákat adjon a kézbe. DJ Lennard meleget és hangulatot csinál. Egy tüntetésen?

A melegek kihívó és feltűnő ruhákban felvonulnak, hogy érezzük, másnak lenni mennyivel nehezebb, mi pedig bulizva, Dj-vel tüntetünk, hogy vegyenek minket komolyan, és hogy vegyék észre az új törvény mennyire elrontja az életünket. Eredményt egyik sem ér el, csakhogy míg az elsőn mi egyetemisták is máshoz hasonlóan megmosolyogjuk, vagy éppen felháborodunk, addig a saját ügyünket akkor miért kell így lealacsonyítani?

Csoporttársam azt mondta, hogy a tüntetés: „Nagyon adta!” Bamm. És mosolygott. Az új tervezetben a szakunkra az államilag támogatott keret az alap és a mesterképzést egybevéve nulla, azaz nulla. Mikor megtudta, lelohadt a mosoly a szájáról, a tüntetés pedig már nem is annyira adta. Tudatosult benne, hogy 800 ezer forintos félévdíj mellett nem fog tudni mesterre menni.

Sajnos a fővárosira nem tudtam felmenni, bár olvasva a cikkeket, legtöbbjük erősen kiemelte a buli hangulatot, mint fő tevékenységet a tüntetésen, így talán nem is annyira sajnálom.

Továbbá.

Az éhségsztrájk lényege igazából a médiába való bekerülés volt, hisz a maga három napjával nem volt túl erős. A nyilvánossághoz minden fórumon eljutott. Oké. A tüntetés a maga gyorsaságával és kihasználatlanságával ott hever. Könyörgöm, összezsúfolunk 2000 embert, majd 45 perc után huss, menjetek. Legalább a Széchényi-térre vonuljunk át! Egy séta, semmi több, és mennyivel nagyobb hatást ér el, ha egy sétálóutcát beterítünk. Fotók, videók, minden sokkal erősebb képet tud mutatni. Nem. Mire észbe kaptunk, vége is lett. A legtöbb egyetemista elhagyva a helyszínt valami nyugis beülős helyet keresett ahonnan kis iszogatás után már szórakozóhelyen folytathatja a bulizást, amit megkezdett a „tüntetésen”.

A média törvényről:

Barátaimmal való beszélgetésünk alkalmával előjött. Voltak teljesen éles eltérésék, ugyanakkor megjelent a másik felfogás is: Mikor a történelemben ilyen erős irodalmi szigort akarnak alkalmazni, akkor születtek rendkívüli alkotásainknak több mint 50%-a (pontos százalékot természetesen nem tudok, de gyanítom, ekörül mozog). Ezt alapul véve nem feltétlen lesz ez rossz. Elpuhultunk. Az internet teljes térhódításával azt és akkor és úgy, ahogy mi akarunk. Újra kis kapukat kell felnyitni, benőtt ösvényeket kell újra kitaposnunk, ami egészen más megvilágításba helyezi az egészet. Az internet amióta megjelent semmilyen törvény nem szabályozza. Ahogy a könyvmegjelenést sem kezdetekben, úgy ezt sem szabályozza senki. De később… Muszáj volt. Ha most körülnézünk, minden a kezünk között van, teljesen ellenőrizetlenül. Alakulni fog ez, és reméljük, nem tesznek senki szájára tapaszt! (ha mégis, akkor pedig igenis le fogjuk tépni!)

Mindeközben Magyarországon:

Támadjuk az Európai Uniót? Elszigetelődünk, és azt mondjuk, hogy amit mi csinálunk az a legjobb? A világ dolgairól nem túlságosan veszünk tudomást, természetesen azzal vagyunk elfoglalva, hogy újra felépítsük az országot, erősre és szépre. Tény, hogy amióta beléptünk az EUba, folyamatosan csúsztunk lefelé, de úgy érzem, hogy nem ez a legjobb út felfelé. Kíváncsi vagyok, hogy ez meddig tartható. Egyik tüntetés fényképén olyan találó táblát láttam: Lehetnék egyiptomi! Bizony! Mennyivel máshogy nézne ki, hogy ha a mostani tüntetések ahhoz, vagy akár a magyarországi régebbiekhez hasonlítana? Mi miért nem dobálunk köveket?

A média törvény elleni néma demonstrációt nem nevezték tüntetésnek, mert nem voltak zavargások. Azért mert az IQval rendelkező egyének felsorakoztak és nemtetszésüket fejezték ki. De a kormány akármennyire azt kommunikálja befelé, hogy az EU nem diktálhat, úgy természetesen tudomásul kell venniük, hogy onnan van sok pénzünk felújításokra, projektekre, amik igenis az országot építik. Ennek örömére, amit az EU kért, azt a kormány meg is változtatta a törvényben. Pár szó még ide: most szorosabbra fogták az ellenőrzést a kiadott pénzek ügyén. Ennek okán reméljük nehezebb lesz elcsalni és elosztogatni a pénzeket. Bele sem merek gondolni, hogy ha azok a pénzek az igazi valójukban oda kerültek volna, ahova meg lettek hirdetve, mennyivel másabb lenne az ország.

Párhuzam

Most azon gondolataimat akarom megosztani, miszerint húzhatunk e párhuzamot az arab felkelésben valamint a japánban történt katasztrófa közé. Azért akkor összeesküvés elméletet én sem tudnék kitalálni, hogy e kettőt egy pontban összesítsem, ugyanakkor világviszonylatban akarom szemlélni a dolgokat.

A világ kapkodja a fejét, hol egyik, hol másikra. Űberelni tudják egymást folyamatosan. Az első ütközetek óta mindenki Líbiát figyeli, majd a földrengés után Japánra terelődött a figyelem, segélyszállítmányokkal támogatják, aminek a fele lehet, hogy épp Líbiában van. Aztán jött a következő: légtérzár engedélyezve, ami magában foglalja a bombázások lehetőségét, vajon mit fognak tenni a vezetők? Közben jött a hír, hogy a fukusimai atomerőműnél gondok léptek fel, és elég komolynak tűnnek. Az erőművekben robbanás történt! A világ egy sugárzás-bombától tart. Aztán robbantak a hadiszállások Líbiában. Felvetül az a kérdés, hogy ha katonákat ölnek, akkor az mennyire humánus. Ő Nekik ez a dolguk, erre esküdtek fel, a vezetőt követni. Nem egyensúlyú természetesen a civilekkel, de ugyanakkor biztos, hogy a bombázásokban meghalnak civilek is.(ezt bővebben itt nyomogatom) Közben a Japánból érkező hírek megnyugtathatónak mondhatóak, természetesen rossz hírek, a halottak száma rettentő nagy, de talán akkora baj nem lesz. De mégis. A következő meglehet, hogy a Japán szigeteken történő reaktorproblémák tényleg erősebbek lesznek, amitől mindenki fél.

Ha történne valami, még a világban, akkor mennyire lennénk képesek helyreállítani? Ha Oroszország bajba kerülne, vagy Amerikában újra erősödne a bankcsődök száma? Tényleg lenne annyi erő az emberiségben, hogy kilábaljunk belőle?

Guillotine alatt felnézve

A legfurcsább az egészben, hogy a legtöbb ember abszolút nem is tud róla. Én figyelemmel kísérem, igyekszem mindent megtudni, több külföldi forrást is figyelek, hogy pontos képet tudjak kapni. Az arab világ „megbolondulása” valami különös októl fogva nagyon érint. Kezdettől fogva. Az első két ország békés zúgása utána, most elkezdődnek a véres harcok. Líbia áll az én vizsgálódásom közepén. Folyamatosan ellentétes hírek érkeztek, és mind megdöbbentőek. Természetesen ez az internetes és telefonos hálózatok blokkolásának köszönhető főként.

Kivonultak az utcára, majd a katonaság elkezdte mészárolni a tömeget. Több mint száz halott, sebesültek. Vadászgépek, helikopterek is beszállnak, állítólag még robbanófejes, nagy kaliberű töltényeket is bevetve. Egyre több pilóta kapitulál, mert nem akarnak ártatlanokat ölni. Állítólagos zsoldosok érkeznek, fotókkal bizonyítják, és szerencsére már a magyar hírügynökség is talál külföldi kapcsolatot, aki pontosan leírja a helyzetet. A magyar nagykövetségről ölik az embereket. A nagykövet tagad. Amerikai, Uniós követek folyamatosan szólítják fel Kadhafit, hogy hagyja abba a vérengzést. De komolyabb lépés nem történik.

Eközben természetesen minden környező országban már kezd pánik hangulat lenni, nehogy át terjedjen oda is a keményebb harc. Szerencsére ez nem látszik igazolódni. Líbiából folyamatosan menekítik ki az embereket. Mi nem!

Az ottani kormány folyamatosan tagadja, hogy légierőt vetett volna be. Egy enyhe sugár, ami azt mondja, hogy fegyvergyárakat bombáztak, hogy a lázadóknak ne legyen fegyverük. Az ENSZ közbeléphetne. Többször már beavatkozott légierő stoppal belharcokba. Most még várat magára.

Kadhafi beszédet mond, kijelenti, hogy marad, és nem mondd le, mint a többi, lázadó országban aktuálisan hatalmon lévő vezető. Vannak követői. Már több mint negyven éve van jelen az ottani vezetésben, az egész családja erre épül, a legtöbben nem is tudják, milyen lenne nélküle. Az ellenzék a fővárosba indul, minden törzs csatlakozni akar, és meg akarja állítani a vérengzést.

Délelőtt Kadhafi harmadik fiáról, Szajfról szerettem volna egy kis összegzést írni, hiszen mégis csak Ő lehet az új vezető. Rákerestem, és nem leltem wikipédiás szócikket Róla, így létrehoztam. (Kiderült, hogy wikipédiára nem olyan egyszerű, odakattintok és bepötyögöm felírni valamit. Mire megcsináltam rendesen a linkelést és a jegyzetet 3 és fél órámba telt, persze a hiteles adatgyűjtéssel és forráskutatással együtt.) Íme:

Wikipédia - Szajf al-Iszlám Al-Kaddzafi

Még itt utána megjegyezném, amit ott nem tehettem (elfogultság lett volna). Kadhafinak 7 fiú gyermeke van, ebből az első kegyvesztett lett, de még a családnál van, egész jó helyen, sok pénzzel, vállalatokkal. Al-Saadi filmgyártással foglalkozik egy bukott futball karrierr után. Így tehát marad Szajf és Moatassim. Utóbbi magas katonai ranggal rendelkezik és biztosan apja politikáját követné. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy Szaif is rettentő ellentmondóan teszi a dolgát. Többször megfenyegette a felkelőket, hogy ha nem hagyják abba "patakokban fog folyni a vér". És még Ő a családban a legdemokratikusabb, akinek munkája rettentő mértékben hozzájárult, hogy levegyék Líbiát a terrorista országok listájáról. Őrlődik. Természetesen ne felejtsük el, hogy az az uralkodói család áll mögötte, akik könyörtelenül képesek végezni Bárkivel. Nem ritkák az új videók között azok, amelyeken dezertálni kívánó katonák láthatóak tarkójukon lyukkal.

A következőkben pedig az én kis spekulációm következik. Az eddigiek híreken, tényeken alapultak.

Tegyünk fel egy kérdést: Miért ilyen lomha mindenki? Hiszen, január óta tart azokban az országokban a lázongás. Mégsem ért még oda senki, hogy segítsen, hogy ne mészárlás legyen. Érdekszféra? Mindenki az aktuális, hatalmon lévő, és rettentő demagóg módszerrel, népeket elnyomó embert támogatta. Sajnos ott nincs olaj. Legalábbis nem sok. Viszont mind katonailag, mind kereskedelmileg egész jó helyen fekszik. Európa erősen gondolkozhat rajta, hiszen mégiscsak jól jönne egy kis segítség nehéz pénzügyeinkben. De még kivárunk. Miért? Diplomatikus úton akarjuk ezt megmutatni a világnak? Mi nem vagyunk amerikaiak, mi leülünk és tárgyalunk.

Említettem, hogy a telefonos és internetes kapcsolatok blokkolása állhat kevert hírek hátterében; itt egy másik szemszög. Érdekes lenne egy kicsit eljátszani a gondolattal, hogy mi volt az, amivel a második vhban felbujtották a népet? A propaganda. Tényleg vannak ott zsoldosok? Tényleg olyan sokan meghaltak? Utcán hevernek a holttestek? Persze logikus magyarázat a hírek homályára: senkit sem engednek be. Valahogy érdekes, eddig mindig azonnal megkaptuk a pontos hírforrásokat, ha tiltva volt ha nem. Most ez is még várat magára.

Eközben Oroszország csendben lapít.

Tegyük fel, hogy Valakinek érdeke oda bevonulni, vagy legalábbis nagyon erősen kapcsolatba szeretne kerülni. Apróbb lázongásokat, gyújtópontokat hoz létre. Ez a mai világban könnyen kijátszható. A dolgokat súlyos harcos hírekkel felpumpálja, hogy mindenki oda figyeljen. Főként minden civil! Sajnos nem otthon vagyok, de itt Finnországban – nagyon távol az egésztől – ha valaki nem néz CNN-t, akkor talán egy egyoldalas hírt talál róla az újságban, ha talál. Különösebb ok tehát senki szemét nem szúrja. Kivár.

Oroszország figyelmeztet, hogy nem kellene ennyire beavatkozni. Vajon Ő betartja a fegyver embargót? Kit támogathat? A felkelőket, vagy Kadhafit? A tüntetők megoszlanak, a külső erős beavatkozások valóban úgy tünteti fel az Ő küzdelmüket, hogy muszáj volt segíteni. Természetesen meg lehet érteni, hogy akár a saját vérük árán is, de ki akarják harcolni a szabadságukat. Milyen lett volna, hogy ha a 48-as szabadságharcot Oroszország inkább támogatja? Biztosan úgy emlékeznénk, hogy a mi győzelmünk volt? Nehéz ezt megmondani, de büszkén hullottunk el végül, és ebből később is erőt merítettünk, és újra tudtuk magunkat építeni. Felmerül egy kérdés: Befolyást akarnak Mekkora befolyást akarnak ezzel szerezni a támogató országok a későbbi politikában? Meglehet, hogy most épen felosztják? Németország pedig miért is akar a háttérben maradni? Szóban támogatnak, csak szóban. Miért? Vajon Ők támogatnak ott valakit, vagy nem szeretnék, hogy valamire fény derüljön? Esetleg egy rég elfeledett szerződés fogja meg a kezüket? Ha az előbbi felosztáshoz visszatérünk, akkor meglehet, hogy az első második világháború legerősebb közép európai országa hogyan maradhatott ekkora, és relatív erős? Most is Európa legerősebb országa,főleg rá épül az egész Európai Unió. Ezt a pozíciót féltik?

Kis távlat kitekintés, szintén az én képzeletem szárnyán.

Görögországban nem mennek jól a dolgok. Régóta. Rettentő közel van hozzájuk a forrás. A legdurvább, és legerősebb forrása a lázadásoknak. Mi történne, hogy ha átterjedne oda is. Ott ki avatkozna közbe? Elszeparálná az EU, mondván, hogy hozzánk tartozik?

Oroszország erős, és hatalmas. Az Egyesül Államok szintén. Európa magába dőlt, próbálunk kikapaszkodni az árok szélére. (Megjegyezném, hogy második vh után, Németországot megfosztották mindennemű katonai dologtól, valamint vissza kellett magát fognia. Most az egész Európai Unió rá épül, Ő a legerősebb. Természetesen nincsen semmi bajom Velük, csak érdekességképp, hogy mennyire változnak a dolgok.) Kína a világ második legerősebb gazdasága, míg Japán rettentő fejlett. Ausztráliát, és Afrikát direkt nem veszem most be.

Itt már nincsen háromszögelés, hogy ha valami szikrát kap, akkor könnyen felrobbanhat a puskaporos hordó. Ez a valami most könnyen okozhat tüzet is…

Meglehet, hogy én vagyok tudatlan, de eddig még soha nem hallottam az Arab Államok Ligájáról. Az Arab Államok Ligája, ismertebb nevén Arab Liga az arab államok regionális nemzetközi szervezete. Hasonlít az Amerikai Államok Szervezetére, az Európa Tanácsra, vagy a formálódó Afrikai Unióra. Elsődlegesen politikai célból jött létre, azonban a tagság, kulturális és földrajzi hasonlóságon és közelségen alapul. Célja, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás előmozdítása; a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális és katonai együttműködés fejlesztése.

Eddig úgy tekintettem az Arab országokban dúló forradalomra, mint egy harmadik világháború lehetséges kezdetére. Most elgondolkodom azon, hogy ha minden diktatúra megbukik, demokratikusabb vezetés kerül a helyükre, akkor mi történhet.

Mi más, mint − az én szememben legalábbis – hogy felemelkednek.

Gazdag országnak számítottak eddig is az kétségtelen, az olaj 34%-a származik onnan (Az OPEC naponta 29,7 millió hordó kőolajat termel, ami a világ kitermelésének mintegy 34 százaléka.) Mekkora reform következhet be, hogy ha minden tagországban előre tör a demokratizáció, vagy legalább a döntő többségében? Könnyen, egy pénzügyileg legerősebb Unió jöhet létre. A politikai erősséget nem teszem ide, hiszen az ellenzék súlyba kerülésével ez a pont ugyanolyan hátráltató lesz, sőt az első időkben biztosan, mint máshol.

De a legfontosabb, hogy mind az a kép, ami eddig kialakult, teljesen megváltozhat. Nem csak a politika formálódhat át, hanem maga az ottani élet. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok a gondolattal, miszerint az első kép, ami először beugrott, ha azokra az országokra gondoltam, eddig is a háború sújtotta terület, az arcukat eltakaró AK47esekkel járkáló emberek voltak. Képzeljünk el, kultúrában sokkal jobban kiforrott, szerteágazó, pénzügyileg erős, politikailag demokratikus államokat. Létrejöhet. Miért ne? Körülöttük sok száz éve tesztpályán futó országok sorakoznak, akiktől könnyen vehetnek át mostanra már kitaposott ösvényeket. Természetesen ez egy ideologizált helyzet, de ki tudja. Reménykedek.

Az ENSZ BT hosszas huzavona után elítélte a líbiai erőszakot. Szankciókat nem hoztak a BT tagjai. (Guardian)

Az eddigi becsléseknél sokkal többen halhattak meg Bengáziban. A Le Point című francia hírmagazin közölte egy Bengáziban dolgozó francia orvos, Gérard Buffet részletes és felkavaró beszámolóját a városban történtekről. Beszámolója szerint összesen kétezernél is többen vesztették életüket a harcokban. "Bengázit csütörtökön támadták meg. Az első nap 75 halottat hoztak be a mentők, másnap kétszaázat, aztán újabb ötszázat. Eleinte az emberek lábára céloztak, aztán már fejre és mellkasra. Mészárlás volt, szénné égetett, darabokra szaggatott áldozatokat hoztak be. Kétezernél is többen haltak meg, két, egyenként 1500 férőhelyes kórházat töltöttek meg a sebesültek" - írta. (Guardian)

Az al-Jazeera jelentése szerint a líbiai parlament elnöke Szalumnál átlépte a líbiai-egyiptomi határt és politikai menedéket kért.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken összeállította Líbiával kapcsolatos határozati javaslatát. A javaslat szerint a líbiai tüntetők elleni erőszakos fellépés felelőseit emberiesség elleni bűnök miatt a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell állítani, jelentette az al-Arabíja. A BT határozatában utazási tilalmat és vagyonelkobzást rendelne el 21 líbiai vezető - köztük a Kadhafi-család valamennyi tagja - ellen.

Mire ezek fent lesznek a blogon és valaki elolvassa, már múlt. Nagyon gyorsan folynak az események, és visszaolvasva 3 órával ezelőtt írt szösszenetemet, már most nagyon hiányosnak érzem. Meglehet, kiegészítem majd folyamatosan.