Egyszerű

Sztepptáncos lába tör,
Hangorkán sorba dönt,
Ízlik a reggeli leves,
Piros virág ernyedez.

Izmos fiúk sorba állnak,
Tockosokat osztogatnak,
De jajj,
Meghalnak, sorba halnak...

Kislánykák kik játszanak,
Ugrókötél, gyerekdal,
De jajj,
Meghalnak, sorba halnak...

Fenevad jár járókelők között,
Emberek, valamit csak kieszközöl,
De jön,
Megöl, mindenkit sorba öl!!

Hatalmas házak sorjázva várnak,
Előttük az emberek sorokban állnak,
Mert ott lelik mindnek gyógyszerét,
Hallgatólagos egyvelegnek életét...

Pipacsokat szorongatnak,
Felvetőleg ujjonganak,
Nincs jajj,
Meghalnak, sorba halnak...

Fejük felé felhőt húznak,
Ugrálnak bent a sorban,
Nincs jajj,
Meghalnak, sorba halnak...

Nézik a kéklő füvet,
Lábuk fejjel lefele,
Nincs jajj,
Meghalnak, sorba halnak...

Sztepptáncos nyaka tör,
Hangorkán sírba dönt,
Poshadt a reggeli leves,
Piros virág eltemet.

bejegyzés közzététele

Végre van egy kis időm aktualizálódni! Sajnos mindenképp muszáj hozzányúlnom a politikához, bármennyire is nem szeretném. Az egészet bohócok táncának tartom, és nem értek egyet az eredményekkel, de hát sajnos ez van, én a kisebbséghez tartozom ezzel a fajta gondolkodásommal, mint kiderült. Nem fogok molotov-koktélokat dobálni, és monnyon le-t harsogni, mert nem az van kormányon, akit én szeretnék… amit nagyon sajnálok, az a kétharmados többség. Egyik pártnak sem lenne szabad ezt elérni. Teljes hatalom biztosítás. Alkotmányt módosíthatnak, sajnos. A köztársasági elnök léphetne közbe, de hát ugyanabból a pártból szállt ki, mint aki most hatalmon van, valószínű meglesz a szimpátia.
„ Rám üvöltött a tavasz a téren, vegyem már észre, itt a nyár végre!” – írtam fel valamelyik melegebb napon séta közben. Félelmetes, megint átugrottunk egy tavaszt. Vagyis persze volt, de valahogy csak nekem tűnik eltolódottnak az egész? olyan hirtelennek? Valamint érdekes megfigyelni, hogy ebben a melegben van mindenki a legjobban elhavazva.D
És persze most sem lehet megúszni művészies szösszenet nélkül:

a falak fényesen omlanak lábam alá
átlépve rajtuk érzem azt
amit megérdemelnék
de sosem kapom meg én
sehol sem találom amit igazán keresek
járok a fényen és felemelkedek
a semmin felülről minden szép
tudtam hogy fent vagyok
lent éreztem magam
eladom lelkem a sötétnek
hogy ugráljak a fényben
az utcán semerre
fagyimat zsebre
rakva érezzem élek én
pacsit adva az égnek
felemelkedek
majd édesapám azt mondja
megérdemled
hamis ízű szerelemben
semmit sem érezve
kelletem testem a fénynek
remélve
egyszer majd újra
édesapámtól hallhatom azt
büszke vagyok rád fiam

Mosogatógép dilemma

Kérem szépen én sosem értettem, hogy régen is miért kell minden lakásba mosogatógép. Lusták? Nem szeretik? Valahol meg lehet érteni, de a legtöbb helyen felesleges. Mostanra már erős promóció épült ki rá, de mégis a legrosszabb, amikor egy neves újság nem reklám céllal írja meg, mennyire hasznos is a mosogató gép. Hiszen kevesebb energiát fogyasztunk és kevesebb vizet. Meglehet a vízzel talán egyet lehet érteni. Lehetne… Egy meleg vizes mosogatószeres mosogató rész, valamint, ha mindenképp le kell öblíteni, akkor egy másik is, tiszta vízzel. Kétszer maximum 30 liter. Egy gép körülbelül ennyit használ. Energia? Kinek hol? A gép használ, mi meg a sajátunkat. Kérdem én, hol van itt a zöld tudat, amivel mostanában eladják őket? Hiszen spórolni lehet vele. Mindenkinek ez a mániája? Mondjuk, amivel spórolni lehet, és még kényelmesé is teszi az életünket - mennyire menő már? Valamint a fő érvem: kérem szépen, ez egy vasdarab. Nagyon sok Nem újrahasznosítható résszel. A vasat még talán bezúzzák, amiből valamennyit fel tudnak használni, de mégis… És pont a mai világban, ahol mindent körülbelül 3 évre gyártanak, legalábbis 3 évente egyszer azért nem árt a szerelő. Szóval akárhonnan is nézzük, nem nagyon kifizetődő beruházás, főleg, hogy nyugodtan rászánhatjuk azt az 5 percet, maximum negyed órát (5 fős családban élek, vasárnapi dupla terítéknél mindig én mosogatok).

I (L)ove U

Egy régebbi versem, de nagyon passzol a mostani hangulatomhoz:

I'll be the murder of your god,I'll hang up the fuckin';
say for It good bye...with your little dead arms

Never see the pride, always back down;
It's your fuckin' hanged god, com'n baby smile, bitch smile!!

Why are you cry? Why are you leave?
Why are you outrun,it's your home made fantasy!!

Give the last ray of the sun, over the dark rainbow;
Dead bride in white, take your heart of god.

Do you think I'm crazy, couse I'm leave you alone?
Do you think I'm liar, couse I'm call you a whore?

Grow up, little nothin, for that loser world;
Where the people are ated by worms.

People are smiling everywhere,but they have a good mask;
Take your mask near the heart, and see the world with your brand new eyes.

Dead cars are smoking in the highway,escapeing from the monkey island;
Near the road, standing line the fuckin' hanged gods.

Never hope,I'll never hang up you;
It's your punishment, to live in this bad-ruled world.


Egyik ismerősömék kisebb változtatásokkal dalt csináltak belőle.
Písz

I miss U

Mivel mindenkinél megjelenik mostanában a hiányzós (L) bejegyzés, valahogy nem bírtam kihagyni, sajnálom.

I miss you, fuckin' all the day,
I wanna kill you, son of a bitch!
Belive me, I never lie to you,
I just break your neck, and eat your heart!
In the flower meadow, under the sun,
Your body will dissolve, and i will laugh!
Once upon a time, when a wolf scrape out,
It will be scared, 'couse your body is cursed!
Good bye, little nothin', be a good girl...

február

Újra gyerek lettem, ahogy néztem, hogyan játszanak péntek délután lent az udvaron a gyerekek. Valamilyen külön foglalkozás lehet, tanár van velük és un. baseballoznak. Tipikusan egyszerű szabályokkal, de nagyon élvezik. Van náluk egykerekű is. Folyamatosan üvöltöznek, kiabálják, ami az eszükbe jut. Mennyi ilyen veszik el az ember életéből, és mennyire kell ezeket elfojtani. Ütnek, futnak, ütnek, futnak, folyamatosan hangoskodva. Érdekes, tudják a szabályokat, de még egyszer sem láttam Őket itt játszani. Vannak kisebbek is, nagyobbak, és persze mindenkire ráhúzható a tipikus szerep, amit ilyenkor külsősként látni. Emlékszem mikor én kicsiként a tavasz első harmatos sugaraiban kint fociztam a játszótéren a napköziben. Mennyire tudtam élvezni, és mekkora szabadságot nyújtott, hogy ott maradhattam délutánonként. Lányok a fiúk ellen játszanak, most következnek a fiúk. Ők ügyesebbek, erősebbek, mégis azért a szabályok kötik őket a nehezítéshez. Sokszor játszottunk mi is a lányokkal, bár inkább csak hintáztunk velük, incselkedtünk, mint jó kisiskolás. Valaki elesett, de azonnal fel is pattant, futott tovább. Mindennél fontosabb a győzelem, de leginkább a jóérzés. Játszottunk mi is olyat, ki tud a mérleghintán felül ülő embernek nagyobbat zökkenteni. Csak messziről láttam, amikor egyik kislány átbukott a kapaszkodón, arccal előre csúszott és betörte a homlokát. Nagy zűr lett belőle, bár azért a mi kis gyermek lelkünkben hamar szertefoszlottak a baj keltette hullámok. Szörnyen tudtam élvezni a tavaszi fű érdességét, a friss rügyekkel való csapkodást, mint ahogy most Ők ott lent, hogy kabát nélkül futkorászhatnak, és kint lehetnek végre. Nekem is ki kellene mennem. Amint elmennek, lemegyek kosarazni kicsit. Jót tesz a mozgás, felszabadítja az embert a friss levegő. De nem tudok már ott kint üvöltve szaladni, szökkenni, gyermeki vadságból felszabadulva örülni a létnek. Persze tudok, de ugyan kivel, és mikor. Magamnak, egyedül. Kár, hogy szétszóródik a régi gyermeki banda. Kíváncsi vagyok, meddig járnak majd ide, ebbe a körbe ezek a fiúkéslányok. Az emlékek úgy ömlenek belém vissza az éterből, hogy alig bírom ésszel. Akkor még fagy volt rendesen, és csúszkáltunk a jégen, a suli udvaron. Mennyire örültünk, hogy elmarad a néprajz. De jó is volt! Mint ahogyan most jólesik itt ülni magányosan. Bár azért néha nem ártana pár emberi szó…

Honvágy

Sokszor éreztem, hogy haza szeretnék valahonnan menni, de mégis a legrosszabb, mikor úgy tör Rád ez az érzés, hogy tudod, még jó ideig nem láthatod otthonod.

Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Játszottam már ilyet, még Moszkvában, akkor is bele kellett törődnöm, most is ez kell.

Apám hitte az elsõ éjszakát,
Apám hitte a gyûrû aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

De talán nem is a győri ház hiányzik, hanem valami egészen más érzés.


S úgy hiszem, ez így volt szép.


Valahogy egészen máshogy, más érzéssel hazamenni.


Apám hitte a hőstetteket
Apám hitte a bölcsességeket
Apám hitte a szép verseket
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Erősnek lenni, tűrni, trappolni előre az idő árján szembe a sodrással, könnyeket hullajtva bele a folyóba – az kell most.


Apám elhitte a hírmondók szavát,
Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.

A családi kötelék a legerősebb, elszakíthatatlan és örök.

S azt hiszem, ez így van jól.