Valami édesen kapar belülről. A mellkasomat nyomja mind a két kezével, pihen kicsit, majd újra próbálja. Ököllel üti, a tüdőmet tépkedi, a szívembe markol, de nem tud kijönni, tulajdonképpen én nem engedem ki. Sugdolózik hangosan, hogy mindenki hallja, majd szépen megbújik az egyik sarokban, amikor végre kinyitom magam, hadd repüljön. Édes angyali szárnyai újra a magasba vágynak, de ördögi mivolta minduntalan visszarántja. Hosszú hegyes körmei a húsomba vájnak, szívja a véremet, mígnem a végén valahol összeesek. Dörömböl az istenadta, de amikor ki szeretne jönni, nem érek rá, hogy foglalkozzam angyalarcú vérengző kis fenevadammal. Most meg itt ülök, pötyögök a gépen, mintha tényleg a szavait mondanám, de nem, Ő most mélységesen bujdosik mindenfelé, csak, hogy a végén majd rá ne találjak a megfelelő időben. Kis mohó, az ujjaimban eszi a húst, hogy hízzon tőle. Azt hiszi, ettől, majd ha végre kitör, értékesebb lesz. Eddigi tapasztalataim alapján azt kell, hogy mondjam: nem. Nem lesz semmivel sem jobb, ha elhízik. Tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy sokat váratott magára, és nem foglalkoztam vele. Én kicsi fél lényem itt bent…
Moonflower
All the bodies arund me, just kept our death
The worms dont like my body
why i should to take care?
Grow sunflower from my body
and cover the moon in the evening
In your centre will growing
each of my rotting teeth
And i will laugh to the silver
every, every long cold night
If you cut my moonflower down
You will hear my laugh
In your mind
So, say to me, isnt it kind?
Guillotine alatt felnézve
A legfurcsább az egészben, hogy a legtöbb ember abszolút nem is tud róla. Én figyelemmel kísérem, igyekszem mindent megtudni, több külföldi forrást is figyelek, hogy pontos képet tudjak kapni. Az arab világ „megbolondulása” valami különös októl fogva nagyon érint. Kezdettől fogva. Az első két ország békés zúgása utána, most elkezdődnek a véres harcok. Líbia áll az én vizsgálódásom közepén. Folyamatosan ellentétes hírek érkeztek, és mind megdöbbentőek. Természetesen ez az internetes és telefonos hálózatok blokkolásának köszönhető főként.
Kivonultak az utcára, majd a katonaság elkezdte mészárolni a tömeget. Több mint száz halott, sebesültek. Vadászgépek, helikopterek is beszállnak, állítólag még robbanófejes, nagy kaliberű töltényeket is bevetve. Egyre több pilóta kapitulál, mert nem akarnak ártatlanokat ölni. Állítólagos zsoldosok érkeznek, fotókkal bizonyítják, és szerencsére már a magyar hírügynökség is talál külföldi kapcsolatot, aki pontosan leírja a helyzetet. A magyar nagykövetségről ölik az embereket. A nagykövet tagad. Amerikai, Uniós követek folyamatosan szólítják fel Kadhafit, hogy hagyja abba a vérengzést. De komolyabb lépés nem történik.
Eközben természetesen minden környező országban már kezd pánik hangulat lenni, nehogy át terjedjen oda is a keményebb harc. Szerencsére ez nem látszik igazolódni. Líbiából folyamatosan menekítik ki az embereket. Mi nem!
Az ottani kormány folyamatosan tagadja, hogy légierőt vetett volna be. Egy enyhe sugár, ami azt mondja, hogy fegyvergyárakat bombáztak, hogy a lázadóknak ne legyen fegyverük. Az ENSZ közbeléphetne. Többször már beavatkozott légierő stoppal belharcokba. Most még várat magára.
Kadhafi beszédet mond, kijelenti, hogy marad, és nem mondd le, mint a többi, lázadó országban aktuálisan hatalmon lévő vezető. Vannak követői. Már több mint negyven éve van jelen az ottani vezetésben, az egész családja erre épül, a legtöbben nem is tudják, milyen lenne nélküle. Az ellenzék a fővárosba indul, minden törzs csatlakozni akar, és meg akarja állítani a vérengzést.
Délelőtt Kadhafi harmadik fiáról, Szajfról szerettem volna egy kis összegzést írni, hiszen mégis csak Ő lehet az új vezető. Rákerestem, és nem leltem wikipédiás szócikket Róla, így létrehoztam. (Kiderült, hogy wikipédiára nem olyan egyszerű, odakattintok és bepötyögöm felírni valamit. Mire megcsináltam rendesen a linkelést és a jegyzetet 3 és fél órámba telt, persze a hiteles adatgyűjtéssel és forráskutatással együtt.) Íme:
Wikipédia - Szajf al-Iszlám Al-Kaddzafi
Még itt utána megjegyezném, amit ott nem tehettem (elfogultság lett volna). Kadhafinak 7 fiú gyermeke van, ebből az első kegyvesztett lett, de még a családnál van, egész jó helyen, sok pénzzel, vállalatokkal. Al-Saadi filmgyártással foglalkozik egy bukott futball karrierr után. Így tehát marad Szajf és Moatassim. Utóbbi magas katonai ranggal rendelkezik és biztosan apja politikáját követné. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy Szaif is rettentő ellentmondóan teszi a dolgát. Többször megfenyegette a felkelőket, hogy ha nem hagyják abba "patakokban fog folyni a vér". És még Ő a családban a legdemokratikusabb, akinek munkája rettentő mértékben hozzájárult, hogy levegyék Líbiát a terrorista országok listájáról. Őrlődik. Természetesen ne felejtsük el, hogy az az uralkodói család áll mögötte, akik könyörtelenül képesek végezni Bárkivel. Nem ritkák az új videók között azok, amelyeken dezertálni kívánó katonák láthatóak tarkójukon lyukkal.
A következőkben pedig az én kis spekulációm következik. Az eddigiek híreken, tényeken alapultak.
Tegyünk fel egy kérdést: Miért ilyen lomha mindenki? Hiszen, január óta tart azokban az országokban a lázongás. Mégsem ért még oda senki, hogy segítsen, hogy ne mészárlás legyen. Érdekszféra? Mindenki az aktuális, hatalmon lévő, és rettentő demagóg módszerrel, népeket elnyomó embert támogatta. Sajnos ott nincs olaj. Legalábbis nem sok. Viszont mind katonailag, mind kereskedelmileg egész jó helyen fekszik. Európa erősen gondolkozhat rajta, hiszen mégiscsak jól jönne egy kis segítség nehéz pénzügyeinkben. De még kivárunk. Miért? Diplomatikus úton akarjuk ezt megmutatni a világnak? Mi nem vagyunk amerikaiak, mi leülünk és tárgyalunk.
Említettem, hogy a telefonos és internetes kapcsolatok blokkolása állhat kevert hírek hátterében; itt egy másik szemszög. Érdekes lenne egy kicsit eljátszani a gondolattal, hogy mi volt az, amivel a második vhban felbujtották a népet? A propaganda. Tényleg vannak ott zsoldosok? Tényleg olyan sokan meghaltak? Utcán hevernek a holttestek? Persze logikus magyarázat a hírek homályára: senkit sem engednek be. Valahogy érdekes, eddig mindig azonnal megkaptuk a pontos hírforrásokat, ha tiltva volt ha nem. Most ez is még várat magára.
Eközben Oroszország csendben lapít.
Tegyük fel, hogy Valakinek érdeke oda bevonulni, vagy legalábbis nagyon erősen kapcsolatba szeretne kerülni. Apróbb lázongásokat, gyújtópontokat hoz létre. Ez a mai világban könnyen kijátszható. A dolgokat súlyos harcos hírekkel felpumpálja, hogy mindenki oda figyeljen. Főként minden civil! Sajnos nem otthon vagyok, de itt Finnországban – nagyon távol az egésztől – ha valaki nem néz CNN-t, akkor talán egy egyoldalas hírt talál róla az újságban, ha talál. Különösebb ok tehát senki szemét nem szúrja. Kivár.
Oroszország figyelmeztet, hogy nem kellene ennyire beavatkozni. Vajon Ő betartja a fegyver embargót? Kit támogathat? A felkelőket, vagy Kadhafit? A tüntetők megoszlanak, a külső erős beavatkozások valóban úgy tünteti fel az Ő küzdelmüket, hogy muszáj volt segíteni. Természetesen meg lehet érteni, hogy akár a saját vérük árán is, de ki akarják harcolni a szabadságukat. Milyen lett volna, hogy ha a 48-as szabadságharcot Oroszország inkább támogatja? Biztosan úgy emlékeznénk, hogy a mi győzelmünk volt? Nehéz ezt megmondani, de büszkén hullottunk el végül, és ebből később is erőt merítettünk, és újra tudtuk magunkat építeni. Felmerül egy kérdés: Befolyást akarnak Mekkora befolyást akarnak ezzel szerezni a támogató országok a későbbi politikában? Meglehet, hogy most épen felosztják? Németország pedig miért is akar a háttérben maradni? Szóban támogatnak, csak szóban. Miért? Vajon Ők támogatnak ott valakit, vagy nem szeretnék, hogy valamire fény derüljön? Esetleg egy rég elfeledett szerződés fogja meg a kezüket? Ha az előbbi felosztáshoz visszatérünk, akkor meglehet, hogy az első második világháború legerősebb közép európai országa hogyan maradhatott ekkora, és relatív erős? Most is Európa legerősebb országa,főleg rá épül az egész Európai Unió. Ezt a pozíciót féltik?
Kis távlat kitekintés, szintén az én képzeletem szárnyán.
Görögországban nem mennek jól a dolgok. Régóta. Rettentő közel van hozzájuk a forrás. A legdurvább, és legerősebb forrása a lázadásoknak. Mi történne, hogy ha átterjedne oda is. Ott ki avatkozna közbe? Elszeparálná az EU, mondván, hogy hozzánk tartozik?
Oroszország erős, és hatalmas. Az Egyesül Államok szintén. Európa magába dőlt, próbálunk kikapaszkodni az árok szélére. (Megjegyezném, hogy második vh után, Németországot megfosztották mindennemű katonai dologtól, valamint vissza kellett magát fognia. Most az egész Európai Unió rá épül, Ő a legerősebb. Természetesen nincsen semmi bajom Velük, csak érdekességképp, hogy mennyire változnak a dolgok.) Kína a világ második legerősebb gazdasága, míg Japán rettentő fejlett. Ausztráliát, és Afrikát direkt nem veszem most be.
Itt már nincsen háromszögelés, hogy ha valami szikrát kap, akkor könnyen felrobbanhat a puskaporos hordó. Ez a valami most könnyen okozhat tüzet is…
Meglehet, hogy én vagyok tudatlan, de eddig még soha nem hallottam az Arab Államok Ligájáról. Az Arab Államok Ligája, ismertebb nevén Arab Liga az arab államok regionális nemzetközi szervezete. Hasonlít az Amerikai Államok Szervezetére, az Európa Tanácsra, vagy a formálódó Afrikai Unióra. Elsődlegesen politikai célból jött létre, azonban a tagság, kulturális és földrajzi hasonlóságon és közelségen alapul. Célja, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás előmozdítása; a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális és katonai együttműködés fejlesztése.
Eddig úgy tekintettem az Arab országokban dúló forradalomra, mint egy harmadik világháború lehetséges kezdetére. Most elgondolkodom azon, hogy ha minden diktatúra megbukik, demokratikusabb vezetés kerül a helyükre, akkor mi történhet.
Mi más, mint − az én szememben legalábbis – hogy felemelkednek.
Gazdag országnak számítottak eddig is az kétségtelen, az olaj 34%-a származik onnan (Az OPEC naponta 29,7 millió hordó kőolajat termel, ami a világ kitermelésének mintegy 34 százaléka.) Mekkora reform következhet be, hogy ha minden tagországban előre tör a demokratizáció, vagy legalább a döntő többségében? Könnyen, egy pénzügyileg legerősebb Unió jöhet létre. A politikai erősséget nem teszem ide, hiszen az ellenzék súlyba kerülésével ez a pont ugyanolyan hátráltató lesz, sőt az első időkben biztosan, mint máshol.
De a legfontosabb, hogy mind az a kép, ami eddig kialakult, teljesen megváltozhat. Nem csak a politika formálódhat át, hanem maga az ottani élet. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok a gondolattal, miszerint az első kép, ami először beugrott, ha azokra az országokra gondoltam, eddig is a háború sújtotta terület, az arcukat eltakaró AK47esekkel járkáló emberek voltak. Képzeljünk el, kultúrában sokkal jobban kiforrott, szerteágazó, pénzügyileg erős, politikailag demokratikus államokat. Létrejöhet. Miért ne? Körülöttük sok száz éve tesztpályán futó országok sorakoznak, akiktől könnyen vehetnek át mostanra már kitaposott ösvényeket. Természetesen ez egy ideologizált helyzet, de ki tudja. Reménykedek.
Az ENSZ BT hosszas huzavona után elítélte a líbiai erőszakot. Szankciókat nem hoztak a BT tagjai. (Guardian)
Az eddigi becsléseknél sokkal többen halhattak meg Bengáziban. A Le Point című francia hírmagazin közölte egy Bengáziban dolgozó francia orvos, Gérard Buffet részletes és felkavaró beszámolóját a városban történtekről. Beszámolója szerint összesen kétezernél is többen vesztették életüket a harcokban. "Bengázit csütörtökön támadták meg. Az első nap 75 halottat hoztak be a mentők, másnap kétszaázat, aztán újabb ötszázat. Eleinte az emberek lábára céloztak, aztán már fejre és mellkasra. Mészárlás volt, szénné égetett, darabokra szaggatott áldozatokat hoztak be. Kétezernél is többen haltak meg, két, egyenként 1500 férőhelyes kórházat töltöttek meg a sebesültek" - írta. (Guardian)
Az al-Jazeera jelentése szerint a líbiai parlament elnöke Szalumnál átlépte a líbiai-egyiptomi határt és politikai menedéket kért.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken összeállította Líbiával kapcsolatos határozati javaslatát. A javaslat szerint a líbiai tüntetők elleni erőszakos fellépés felelőseit emberiesség elleni bűnök miatt a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell állítani, jelentette az al-Arabíja. A BT határozatában utazási tilalmat és vagyonelkobzást rendelne el 21 líbiai vezető - köztük a Kadhafi-család valamennyi tagja - ellen.
Mire ezek fent lesznek a blogon és valaki elolvassa, már múlt. Nagyon gyorsan folynak az események, és visszaolvasva 3 órával ezelőtt írt szösszenetemet, már most nagyon hiányosnak érzem. Meglehet, kiegészítem majd folyamatosan.
its my heart in this neat tray
or let me, dont shoot me,
shoot the god in the middle of his back
jumping over the river
its not so funny, honey
but i promise
that i shoot over the sky
and bring to you a million of stars
but who knows what
in the other side
jumping over the river
its not so funny, honey
but dont cry
in your pocket have a heart now
and my promise
will be a good thing in your life
just take gun and shoot the god
jumping over the river
its so funny, honey
belive me, im here
only what you need is jump
if i wont take a care of you,
just kill me
just kill me
im sorry, its only my love
and when you will be here
in the other side of the river
never forget
you try to cry but no enough
of love
Fárasztó levélhullás
Kifárasztott a magány – ébredsz rá egyik reggel. Hogy ha más a boldogságról beszél, felkapod a fejed, próbálsz belőle energiát csenni, zsebre rakni, és elővenni, ha nevetésre van szükséged. És most nevettél. Sokat. De sajnos a zsebed kiürült…
Részeg vagy, forog körülötted a világ, a hasad ingerülten liftezik. Nekitámaszkodsz egy házfalnak és kiadod az esti termést. Utálsz hányni. Főleg ilyen epéset. Miután az első hullám lecsillapodott, nyálat gyűjtesz, próbálod kiöblíteni a szádat, köpsz egyet. Arrébb mész, nyitott szájjal lihegsz, pár méter után nekidőlsz a falnak, meggyőzöd magad, hogy ha nem a hányás mellett lengedezel, nem hiszik, hogy Te voltál az. Végigfuttatod nyelved a fogaidon. A sav felmarta kicsit. Feltápászkodsz és indulsz tovább. Csak sejted, hogy hol lehetsz, agyad egyáltalán nem képes teljes épségében működni. Három utcát, három kanyart tudsz, többet nem. Bűzlesz a fűtől és az alkoholtól.
Másnap reggel. Felülsz. Megrázod az arcodat. Agyad teljesen tompa, érzed, amint mozog a fejedben, csapódik ide-oda. Fáj. Fáj mindened. A függöny csíkjai között napfény süt Rád, eltakarod szemed elől. A szoba már üres, a kollégium zajos, egyre gyorsabban összerakod a tegnap estét. Fogaidon érzed a recét, szád bűzlik. Törölközőt kapsz, elindulsz tusolni. Gondolataid tompasága akkor ütköztet meg, amikor észreveszed, a víz alatt állsz, de nincsen nálad tusfürdő. Leöblíted magad, indulsz vissza. Belenézel a tükörbe. Arcod kicsit püffedt, szemeid karikásak, érdekes sárgás színe van a szádnak.
Nem szabad felvenni. Hadd csöngjön. Biztosan keresnek, hogy menjél és folytasd a tegnapit. Este nyolc van. Mindenki vagy tanul, vagy bulizik, Te pedig itthon fekszel és sajnáltatod magad. De beteg vagy, az Istenit neki, alig van vér az arcodban. Orvos kilőve, a tegnapi alkohol mennyiség után nem szeretnéd magad megmutatni senkinek. Felülsz.
–Halló?
– Jó, megyek.
Felveszed az utcai ruhád, kinyújtózol picit, megmosod a fogadat, gargalizálsz és már indulásra kész is vagy. A színed egész jó, este lesz, úgysem látják. Iszol egy kicsit, köhögsz kettőt, még ráérsz majd a hétvégén betegeskedni.
A lift fent, inkább lépcsőn lefelé. Mindenfelé mászkálnak az emberek, van, aki már most részeg. Az ajtón kiérve megcsap az őszi szél hidege. A nap már rég lement, a holnappal nem törődve belevágsz az éjszakába. Még vizes a beton, nemrég eshetett. Átaludtad teljesen. Igazából az egész napot ágyban töltötted, ez a gyilkos másnaposság egyszer tényleg levisz. Indulás előtt megittál két liter vizet, de a dehidratáció még nem teljesen múlt el. Kis mellékutcákon mész, zene dübörög a füledben, alig várod az alapozást. Olyankor a legjobb a buli. Mindenki csacsira issza magát, és őszinte. A buli zónában meg már csak játék van, vagy off – mint tegnap este. Sikerült le erőszakolnod a víz mellé két szelet kenyeret, és megígérted magadnak, hogy ma nem iszol annyit. Teljesíthető.
Egyik kis kereszteződésben átfutsz az autó előtt. Hangosan köhögni kezdesz. Kezeidből a vér kifut, térdre rogysz. Levegőért kapkodsz. Pánikba esel, alig jut oxigén a tüdődbe. Rácsapsz a vizes betonra. Szél támad, levelek hullnak körülötted. Az utca üres, elhagyatott. Elfáradsz, elterülsz, óvatosan, szépen lassan. Felnézel az égre, amin játszi könnyedséggel suhannak a felhők. Előttük levelek ejtőernyővel szállnak Feléd. Fáradtan ereszkednek Rád, olyan elnyűtten és megadóan, ahogy az utolsó falat levegő is távozik tüdődből…
SZTE-reggel
Fent az égen,
Megannyi csillag néz most,
Szembe a képével.
Borosüveg ring,
Sörösüveg ring,
Pezsgősüveg ring,
Fiatalok nevetve ugrálnak mind.
Csütörtök hajnal,
Emlékszik a pír,
Mint otthagyta a partot,
Már teljesen sír.
Szemetes, egyetemes,
Bulizós, ugrálós,
Kiabálós, elfutós,
szerelmetes, szenvedetes.
Reggel sántán,
Ébredve bambán,
hahó,
HahÓ,
Dehidratáció!
Homályos az este képe,
Éjjeli kis molylepkéje,
Melletted ébred,
S Te, a mocorgóra elképedve révedsz.
Órák telnek,
Madarak jönnek, madarak mennek,
S a csillagok az estéről,
Egyre csak nevetnek.