Aki bigott hívő, annak lehet, hogy nem fog tetszeni ez az írás. Nem vagyok megkeresztelve, ateista beállítottságúnak tartom magam, de ahogy körülnézek a világban rendkívül elszomorodok azon, hogy mennyi ember adja magát oda egy vallásért. Gondolok itt a papokra, akár pápákra, vagy azokra a bigott hívőkre, akik önmaguk feláldozásával hirdetik a hitüket. Az első, a katolikus hit ellen irányuló gondolat akkor fogalmazódott meg - egész addig akár még jó bulinak is tartottam -, amikor egy bibliáról szóló filmnek a közepe felé elejtettek egy mondatot: Persze a biblia nem teljes, csak az kerülhet bele, amit a pápa megenged. Ergo, ha találnak egy új evangéliumot, írást, ami hozzá tartozna, arról szól, hogy Jézusnak barátnője volt és néha tépett is - már elnézést, csak a kihangsúlyozás -, fogják és kihagyják. Nem rakják bele. Elképzelem, annó; gondolkozik pár ember: Te, van itt ez a pár írás, gyűjtsük egybe, majd hisznek benne, de... megmondjuk, hogy csak a templomban lehet jól imádkozni, jah, meg adakozzanak is. Nevetnek... Kérdem én: Miért kell elmenni templomba, hogy meghallgasson Isten? Ha akárhová is ültethetnek templomot, akkor bárhol ott van nem igaz? A Lelkünkben... Jó, megértem odamenni, ott lenni erősít. De minek a pap? Gyóntatni? Elmondod neki mi bánt, mi a baj, ahelyett, hogy annak, akivel a baj van? A szentírás nem mondja ki, hogy legyünk őszinték? Akkor legyünk... Most már szerencsére nem dívik, hogy azt hirdessék, szegénységben éljünk, hogy majd utána ott fent gazdagságban; és nem szednek pénzt... Nem annyit. A nyáron elhatároztam, hogy megnézek pár vallást. Elolvasgattam róluk egézz sokat, most pedig azon gondolkozom, hogy kreálok egy saját Istent. Egy olyat, akiért nem kell szenvednünk, aki nem küldi le a fiát, hogy rájöjjünk bűnösök vagyunk, egyszóval: akit nem zavar, hogy létezünk. Mert az a bajom, hogy mindenhol meg van kötve a kezünk. Nem dühít fel annyira, mert ez tényleg már ősi szokás, csak, hogy annyi mindent kapcsolunk már hozzá, háborúk dúlnak miattuk... és mégis: van egy felsőbb hatalom, hívhatjuk Istennek, Krisnának, bárminek... Ahelyett, hogy erősítené az ember életben való hitét eltántorít. A végére szeretném kihangsúlyozni, hogy az embere felfogása nagyban befolyásolja a dolgokat. Ha valaki most ezt elolvasta, hívő, és úgy érzi, hogy szidtam az Istenét, nem... Én szerintem csak egy felsőbb hatalom létezik, de alapvetően magunkra vagyunk ítélve...
Pár link a vallásokról, szeritnem érdemes elolvasgatni őket:
Krisna:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna
http://krisna.hu/w/?q=GYIK
Mormonizmus:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mormonizmus
Kereszténység:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kereszt%C3%A9nys%C3%A9g
Buddhizmus:
Erről nagyon sok dolgot találtam, és összetett is, ezért:
http://buddhizmus.lap.hu/
Még egy poén a végére: jezus.lap.hu<-- Ez mindent megmagyaráz a mai világról.DDD
4 megjegyzés:
a vallás választás. a hit egyéni döntés. nem kell sarkítani:)
Fú, ez egy olyan téma, amiről én is sokszor beszélgettem már, ötlöttek fel róla gondolatok a fejemben, főleg töri órákon, amikor a vallásokat, vallásháborúkat vettük.
Tisztázzuk először azt, hogy én sem vagyok megkeresztelve, nem vagyok vallásos, de hiszek: elvekben, tapasztalatokban, abban, hogy mindig van választásunk, hogy mindennek meg lehet találni az értelmét, és mindig van lehetőségünk a boldogságra - és szerintem nem az a boldog ember, aki sosem sírt, sosem szenvedett.
Ateistának sem vallom magam. Nem tagadom Isten létezését, de nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne Allah vagy mondjuk Isten között. Az ember adott neki nevet, jellemet, szavakat a szájába. És azért különbözik a Korán meg a Biblia, mert más-más kultúrában keletkezett. A Biblia szavai pedig nem Jézus szavai szóról-szóra, mivel Jézus nem írt le semmit, halála után a tanítványai próbálták meg összegyűjteni a tanításait. És igen, utána szelektáltak, hogy mi kerülhet be és mi nem. Legalább is mi így tanultuk. És a Biblia történetei jelképesek, szimbolikusak, mondanivalójuk van, de nem kell őket szó szerint vennünk. Szerintem. Pl. Ádám és Éva története, és Éva, mint ősanya. A lényeg, hogy valamilyen úton módon, de mind testvérek vagyunk, összetartozunk és ne gyűlölködjünk.
Jézus nagyságát elismerem. Volt egy hivatása, igyekezte elvégezni. De nem hiszem, hogy azért jött volna a Földre, hogy megmutassa, milyen bűnösök vagyunk. Hanem inkább hogy megmutassa, nem is vagyunk olyan rosszak, miért nem csináljuk akkor kicsit jobban, ha úgy is tudjuk? És sose mondta, hogy ne házasodj, ne mulass, ne örülj, sőt! Bár tudom, nem ismertem, de én még is valahogy így képzelem, a tanultak, olvasottak, látottak alapján.
Templom, mise, papok.
Az, hogy legyen egy közösség, egy hely, ahol összegyűlünk és rituális dolgokat végzünk, és hogy csönd van, és gondolkozhatunk, megtisztíthatjuk a lelkünket, stb. Szerintem ez egy jó ötlet, egészen addig, amíg meg tudjuk tölteni tartalommal ezeket a rítusokat. De amikor már a pap nem is ismeri a híveit, nincs új, amit mondhatna nekik, a hívők pedig már nem is hisznek, csak kényszerből vagy megszokásból mennek, az nem jó. Meg amikor papnak valaki a megélhetés miatt megy, és nem azért, mert elhivatott, vagy mert alkalmas lenne lelki vezetőnek. És igen, a csöndet, a békét nem csak a templomban lelheti meg az ember, máshol is meditálhat, imádkozhat vagy csak egyszerűen gondolkozhat. Csak a templom épp egy nem rossz hely erre -legalábbis elvileg, alapötlet szerint. Utána pedig közösségi életet élhet az ember, közben is nézték a fiúk a karzatról a lányokat (Móricz Zs.: Boldog ember), és ezek kedves dolgok.
Meg az sem jó, ha lelkiismeret-furdalást próbálnak kelteni az emberben.
A gyóntatás, gyónás.
Szerintem alapból ez sem egy rossz ötlet. Kiönti a szívét valakinek, aki nem vonja felelősségre, aki csak hallgat. És magát visszahallgatva az ember is rájön talán, hogy nem is olyan szörnyű, amit tett, hogy meg lehet ezt oldani.
Csak ez a "mondj el 10 Miatyánkot és Isten megbocsát" ez az, ami röhejes és szerintem rossz.
Persze a gyóntató lehet egy barát vagy egy szülő is. Egy bölcs ember, az jó :) Aki sokat tapasztalt már, aki meg tud hallgatni, aki -ha kéred- ellát tanácsokkal, de nem háborodik fel, nem üvölti le a fejedet.
Isten.
Annyira ellentétes, amiket állítanak róla. Azt mondják, megbocsátó, közben meg hirtelen haragú és bosszú álló (pl. Zrínyi: Szigeti veszedelem)? Nem hiszem. Legalább is én nem ilyennek képzelem, nem bosszúállónak. Hiszen akkor miben különbözne az emberektől?
Isten egy fogalom, van olyan vallás, aki több istent kreált, van, aki egyben egyesített mindent. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiktól -véleményem szerint.
Szentek, szegénység, önkínzás.
Hú, a középkor jut az eszembe. Amikor valaki azért lett szent, mert változatosan tudta magát kínozni, nem evett, nem élt nemi életet: nem örült annak, amit Isten adott neki. És legyünk szegények, mert akkor Isten jobban szeret, de adjunk enni az éhezőknek és pénzt a szegényeknek -hogy Isten őket akkor ne szeresse? ˇ^
És igen, szerencsére ezek ma már kevésbé "divatosak".
Saját Isten.
Szerintem nem kell kreálni már új Istent vagy vallást. Van bőven, csak válogassuk össze magunknak, mikben hiszünk, mikben nem. Milyen elvek szerint élünk. De szerintem nem olyan nehéz, minden adott hozzá. Minden lehetőség bennünk van.
És Istenért nem kellett sose szenvedni, csak az emberek azt hitték, kell. Az emberek akkor úgy néz ki, hogy szenvedni akartak. És a háborúk nem Isten miatt dúltak, hanem mert hatalmat akartak az emberek, azt akarták, hogy csak az legyen az igaz, amit ők gondolnak, hisznek. És egyéb indokok.
Nem hiszem, hogy Isten büntetne vagy jutalmazna, egyszerűen csak segít, hogy amit az ember igazán szeretne, azt el tudja érni. És van, hogy az ember valami "rosszat" akar, mondjuk háborút 8azért van "", mert a rossz és a jó relatív, és minden jó valamire). És ha nagyon akarja, ha sokan akarják, akkor meg is kapják. Aztán ha már nem akarják, akkor abba marad.
A vallásokat vizsgálni jó, kis időt én is szeretnék ezekre rászánni valamikor.
Egy picit Peti viszont olyan vagy ebben az írásban, mint én, amikor az iskoláról, a töri oktatásról írtam Neked :) Akkor fel voltam háborodva, és úgy is írtam róla. Aztán később Te csillapítani próbáltál, megmutattad a másik oldalát is. Valami hasonlót próbálok én is. Mert ezekben az írásaidban olykor sztem elragadtatod Magad. A bigott pedig nem szép szó és sértő is lehet. Bár vsz. senki sem veszi magára, senki sem nevezi magát bigott hívőnek. Nekem valahogy mégsem tetszik ott..
Na, üdv, további szép napot! :)
De a vallás egy olyan választás, amit nagy részben nem mi öntünk el, hanem a szüleink. Ha valakit megkeresztelnek, akkor már van rajta valamiféle "pecsét", így már beírathatják hittanra, és járathatják templomba. Nem tudom, de aki ismerőseim közül templomba járt, akkor az elején nem tudta, mi történik, aztán a végén már unta, és első áldozás után, megkapva az ajándékokat otthagyta az egészet... És szomorú, mert egy ilyen kötelezettség el inkább eltántorít, mint biztat. Szerintem...
D:Szép hosszú komment.D Nem akarsz társ-blogot?.D Ahol időnként egymás írásaira tudunk válaszolgatni.
Rengeteg jó ötlet van abban amit írtál, én nem térek ki mindenre, van, amit úgy gondoltam, ahogy Te is írtad, de nem mentem bele, mert jött a következő ötlet; a végén átfutottam és felraktam.
Igyekszem a sarkítást visszafogni írásaimból, de ha igazán jó vitaalapot akarok szolgáltatni, akkor bele kell néha mennem, pl: bigott. Písz
társblog? Hm. :D Köszi, de azt hiszem, visszautasítom. Vagy nem is tudom. Mert én reagálni szeretek igazán. De most saját irományok egyelőre nincsenek kilátásban :P Viszont az igaz, hogy a mostani kommentem baaaromi hosszú lett, talán hosszabb is, mint a Te bejegyzésed :D
A sarkításnak az a veszélye, amire ügyelj sztem, hogy ez alapján ítélhetnek meg Téged. Tehát ha Te nagyon sarkítva írod mindig a dolgokat, Téged is sarkítva fognak látni.
De örülök, hogy írogatsz, és van mit kritizálnom :D Nem negatív értelemben kritizálni, inkább csak hogy van miről véleményt írni, mire reflektálni. Ezt nagyon szeretem csinálni ^^ ihlet nem mindig jön, hogy sajátot írjak, de reflektálni könnyebb :P
Meg így egy kicsit tartjuk a kapcsolatot is ^^
Szép hétvégét, sziaa! :)
Megjegyzés küldése