A szívást tanítani kell

A szívást tanítani kell. De miért is? Miért kell már általános és közép iskolában a gyereket arra atanítani, hogy az élet fáj. Nem tudatosan, nem leplezve, ösztönszerűen mondja sok tanár: tessék, mert nem tanultál eleget: egyes. Valahogy most jobban érint a téma, mint végzős diákot, akinek rengeteget rontott sajnos az efféle hozzáállás a jövőbeli esélyein. Különböző okokból kifoylólag új irodalom tanárt kaptunk - a régit nem szabad hibáztatni, teljesen megérthető indokkal ment táppénzre, szóval nevezzünk inkább a sors iróniájának - , aki a 18 éves fejünkhöz, úgy állt hozzá, hogy Ő márpedig megtanítja nekünk az anyagot, de a stílusa és a módszerei teljesen mások voltak, mint előző hőn szeretett tanárunknak. Igazából nevetséges volt nagyon sok szituáció, nem is ragoznám. A sajnálatos, hogy Ő az alapján zárta le a 4. évvégünket, amit Ő tanított, szóval a 2 hónapos teljesítményünket. Az eddigi 4-es 5-ös nyelvtanom így lett hármas. Hát mondom gerekek! Az osztályból nem igazán mennek továbbtanulni, de én mindenképp, és humán szakra, képzelhetitek, hogy megütötte a szívemet a mosolyogva kimondott döntés: sajnos ez csak hármas. Nah bumm. Másik ilyen kedvesség történelemből ért, de ez már az érettségin. Történelemből az oktatásunk kívánnivalót hagyott maga után, de a fentebb említett szak miatt én mint a "güzü" autodidakta módon megtanultam 4 év anyagát egy hónap alatt. 72-75 pontot mondott a töri tanárunk, ami mindenképpen 5-ös. Örültem, mit örültem, repdestem az örömtől. Aztán másnap amikor összefutottam vele, közölte, 70,5 négyes. Nah, de kérem, hiszen nekem az a másfél pont még sokba fájhat! Ugye történelem - magyar szakos az érettségi elnökünk, ezért a tanárom megmondta, hogy örüljek, hogy ennyi. Minek kellett akkor hitegetni??
A hallomásokból, miszerint a magyar írásbelim is gyatra lett, amit egyszerűen nem értek, hogyan, gondolkoztam el a dolgokon. Hiszen a magyar rendkívül fiktív. Én azt akartam írni, hogy, de Ő nem azt olvasta ki belőle hogy. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha valamiféleképpen meg kellene védeni az irodalom érettségit, az írásbeli részét. Ugyanis itt a tanár dönt, hiszen senki nem úgy írja az érvelést, hogy : én amellett állok ki, hogy, és ezzel és ezzel most példát fogok állítani az érvelésem mellé. Áhh, rendkívül dühös vagyok... Hova fajulunk? Később, életünk során, amikor nem vesznek fel egy munkahelyre és meg sem indokolják, vagy amikor kirúgnak, mert kell egy ismerősnek a hely, akkor szívás lesz. De miért kell már most kezdeni?