El lehet szabadulni abból a börtönből amit magadnak építettél? Saját béklyód alól kibújni lehetséges? Kezeim meg vannak kötve és várom, hogy ellepjenek a csótányok. Járkálok körbe, folyosókon, és nem lelem a kiutat. Keresnek, futnak utánam, a sötétben alig látok, tapogatózok, néhol feltűnik egy kis fény, elindulok felé, de kiderül, hogy egy újabb, kóborló lélek... Biccentünk, és vonszoljuk magunkat tovább. Saját labirintusomban, rácsok között élem életem, dörömbölök a falakon, hátha valaki...
Közelről hallom a kaparászást, hát rám találtak, futni már nincsen remény. De mégis, de mégsem, de mégis, de mégsem...
Húzom a testem egyenesen bele a sötétbe, eltűnök, keresem a kiutam, örökre...
2 megjegyzés:
A szabadság örök kérdése.. tényleg el kéne olvasnod Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését. :) Meg az elemzéseket hozzá - bár azt azt hiszem, megtetted. Abban is ilyesmi kérdés vetődik fel. És aszerint Szonja az, aki a legszabadabb. Mert elfogadja a korlátait. Ellentétben ugye Raszkolnyikovval, aki mindenáron ki akar törni, ő azt hiszi, hogy különb, mint a többi, de saját csapdájába esik, saját lelkiismerete béklyózza meg. Ismerd meg önmagad, és megismerheted a saját szabadságod. A saját bennsőd nem börtön, hanem lehetőség.
-Ítélet-
Bájolgok mindenki előtt,
tántorgok a fájdalom
és az örök nyugalom közt.
Fájó szívemmel vesztembe rohanok,
megállok a szakadék előtt-
ugrok, de megkapaszkodok.
Felmászom, s hálát adok
De tudom felkelni már úgysem tudok,
örökre a földön maradok.
Ordítok!
De már magam sem hallom...
^××^
Megjegyzés küldése