keveredés

A mai napon szembesültem azzal, hogy milyen szeszélyes az időjárás. Hihetetlen milyen változások mennek végbe reggelről estére. A felkelő nap melengeti a hátamat, de még magamra húzom a kabátot jó mélyen, majd behúzva a kezemet nézem az aranysárga felhőket, amint az épületek mellett felkúsznak az ég tetejére. A szél elég erősen tsap az arcomba, de kárpótol, ha láthatok egy – egy pici madarat, ami megénekli ezt a tsípős reggelt – kár, h nem hallom, mert üvölt a fülemben a magashegyi undergroundtól az anglia…

Délben a padban ülve a sok fantasztikusan felelőtlenül leadott semmit hallgatva már feltűröm a pulóverem ujját, és igyekszem, nem izzadni a kávétól, amit a szünetben sietve rengeteg dolog közben nyomtam be. Mégis sikerül, így megkérem az ablaknál ülőt, hogy nyissa ki, de Ő megtagadva ezt rámutat a lényegre: az ablak már tárva – nyitva. Ejj, mondom és feltűröm a nadrágom szárát…

Kiérve az iskolából már egész tűrhető az idő, ha siet az ember valahova, akkor bőven elég egy rövidnadrág, hiszen így, hosszú –ujjúban-nadrágban kétségkívül nintsen rossz idő – ergo meleg van. A kabátot, ami reggel jó kis meleget adott a felkelő nap mellé, most egyik kezemből a másikba adogatom, hogy elférjek valahogyan. Egy két dolgot elintézek a városban, üldögélek picit kedvesemmel, romantikázunk picit, hopp már este is van, a nap elvitte magával a rózsaszínesnarantsárgás felhőket a horizont alá…

A buszmegállóban állva ismét magamra takarom a legutolsó ruharétegem; látszik a leheletem. Hazafelé már újra az összes ablak tsukva, és a fűtés is begyújtva a buszon – nem elhanyagolható dolgok. Beérve a lakásba leteszem a kabátot, és fújok egyet…

Kérdem én: mi van itt emberek? Van nyár, van tél, meg ősz is néha, de a hármat egyszerre??