Powered By Blogger

egyik régebbi versem

Göncölön


Csillagos ég alatt sétálunk,
Nem is alatt, hiszen mi ott járunk...
Ott, ott fent a Göncölön,
Egymáséi vagyunk örökkön...
Kezem kezedben, s szám szádhoz ér,
Szeretlek kedves- súgom Feléd...
Rám nézel s mosolyogsz,
S mosolyod ezernyi csillaggal hadakoz...
Istenem, Be szép is vagy Te,
Úgy örülök, hogy itt lehetek most Veled...
Itt, itt fent a Göncölön,
Itt leszünk mi fent...örökkön!!

2 megjegyzés:

buboréklány írta...

szeretem ezt a verset..
szeretném ha még lenne néhány ilyesféle..:)
annyra szép
(L)

Dorka írta...

igen, ez volt azt hiszem az első olyan versed (amit én olvastam), ami nem volt melankólikus, véres vagy depressziós. szeretem. egyszerű, szép, szerelmes :)