Balatoni gyár

Amint közeledünk a Balatonhoz egyre jobban kezd zavarni valami, és aztán szép lassan már minden; minden felirat, és kiírás. Végestelen végig az összes szó német, illetve mostanság már talán osztrák is. Mókás volt, mikor egyik képzésen a Napsugár étteremben volt az étkezés, és majdnem egy órai keresgélés után kiderült, hogy ott van előttünk: Sonnenschein, hirdeti egy nagy tábla. Ehhez csak gratulálni tudok... Amint beléptünk az étterembe, egy kedves mosolygós fiú üdvözöl minket: Guten tag!!
Mereven nézek, pillanatokra vagyok attól, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, mert mégis, a magyar tenger mellett, milyen dolog németül köszönteni valakit?! Én nem tudok németül; oroszul, angolul jól tudok, és mégis nevetséges, hogy nem igazodok ki semmin arrafelé. Értem én, hogy ők hozzák be a legtöbb hasznot, hogy mi magyarok nem vagyunk olyan gazdagok, de mégis, nekem ez elvi dolog, és van egy határ, ami már régen nem a normális helyen húzódik. Bosszantó ez az egész Balatonos dolog, hiszen lassan olcsóbb lesz a horvát tengerparthoz mennyi nyaralni, és az tengerpart... Ameddig a külföldiek bírják az itteni 500, 600 ft- os lángost, addig az árak emelkedni fognak, a magyarok meg fogyni. Nevetséges, hogy mennyire átalakult az ottani élet, igazodva az egyre több pénzt behozó külföldiek javára. Egy étteremben beszéljen a pincér 3 nyelven, hogy mindent megértsen, tudjon kommunikálni, de örülök, ha már magyarul tudnak, és megértik: Rántott húst akarok rizzsel!! Dühítő, hogy a sok demagóg magyar úgy utálja a külföldieket, szomszédokat, mert nem hajlandóak a magyar nyelvet használni, és mégis itthon is ugyanez folyik. Elvek, és pofonok...

"Utikalauz bulizó stopposoknak"

Olyan jó néha kiengedni. Most érzem a rosszalló tekinteteket, és nem nagyon érdekel semmi. Jó hangosnak lenni a buszon, fel - felnevetni, és most nem adom át a helyemet senkinek, csak én vagyok, a haverok, és az a rengeteg pia a csomagtartóban. Bűntudat, emberség off - peace, flash on. Nem vágyom másra, csak, hogy félig ittasan elterüljek a vízfelületen. Valahogy most nem zavarnak a bántó szavak, a sérelmek. Ülünk a buszon, lassan már 3 órája,az sem zavar különösebben, hogy egy kislány ugrál és ugat mögöttünk; lenni a nyárnak, nyárban élni, és most ez jó. The moment here and now!!

A halálmadár csap le álmomra,
S viszi csendben el odvába.
Széttépi, marcangolja,
Szavaimat darabokra hullatva
Vijjog a fekete felhőben,
Fényes szeme csillog – telihold…
Egyedül ülve,
Világ szélén átlendülve,
Zuhanva mélybe, üregbe,
Ahova ember még soha sem tekintett…
De nem is kell,
Mert mit ott látna, világnak fájdalma…
Halál kínkeserves kórházi ágya,
Kapaszkodik a porhanyós húsba,
S engedi be lelkét az odúba….
Ott, ott fekszem én lent, gerincemet kezemben,
Markolva meg, mint egyetlen felesleges emberi testet…

Búcsúszalagok édesapám keresztfájáról

A temetőben mindig lehajtott fejjel járok, csak néha nézek fel, kutatom melyik síremlék lenne jó, melyik illene apuhoz. A sírnál is csendben vagyunk, tőmondatokkal kommunikálunk - ha muszáj. Tegnap szedtük le a csokrokat, koszorúkat. Rengeteg van belőlük, még hagytunk ott, de így is már vagy százat elhordtunk. Nehéz elfogadni, hogy ott fekszik lent, akit még két hete ölelgettem, és akivel akkor, még beszélgettem vidáman. Három nap alatt hagyott el minket, nagyon gyorsan, de legalább elköszönhettünk Tőle, ha Ő nem is tudott tőlünk, csak a maga módján - szorította a kezünket, ha kértük és erőtlenül mosolygott egy-egy viccünkön. Nagyon fáj, ha eszembe jut, hogy nincsen többé, és bármihez nyúlok, bármit csinálok, azért teszem, hogy büszke legyen rám. Mondta sokszor, mennyire szeret minket, és hogy mennyire örül, hogy ilyen gyerekei vannak, de én csak egyszer mondtam Neki, mennyire örülök, hogy Ő az én apukám. Sokszor ha eszembe jut, ha eljut a tudatomig, hogy nincsen többé, csak a szívemben, akkor sírni kezdek, de tudom, hogy ezzel nem segítek semmin, de egyszerűen muszáj. A legfájdalmasabb a jövőre gondolni, arra amit Ő már nem láthat: unokái, diplomaosztó, és egyáltalán, az, hogy a gyerekei teljesen önállóvá válnak, majd hazajárnak hétvégente a gyerekeikkel, akiket barkácsolni tanít. Sokszor meredek magam elé, és várom a pillanatot, hogy betoppan rám néz, mosolyog, megborzolja a hajamat, leül és megbeszéljük, mi ez a nagy felfordulás. Minden megváltozott, az élet olyan képlékennyé válik az ember szemében, egyszeri, és halálosan gyors...

"érettségi"

Kedves jövőre érettségiző diáktársak. Had ajánljak valamit...Az igazi nagy pontszámok eléréséhez egy kis segítséget. Egy nagyon egyszerű dologgal kezdjük, ne vágyj úgymond nagyra, elégedj meg, ha két tantárgyból mondjuk 100% közelit érsz el. Kezdjük azzal, hogy leraksz egy nyelvvizsgát, egy kurzust megér és ott nagy valószínűséggel beléd verik. Ez alapból 35 plusz pont, és ez csak egy középszintű. A következő lépés, hogy az utolsó egy évben hanyagold el magad. Nah de ne úgy igazán. Nézd ki milyen szakra akarsz menni, pl ELTE: Társadalmi tanulmányok - már csak azért is, mert ez közel áll hozzám, és jó magas a ponthatára is. Itt ugye megnézzük, mit számítanak pontnak: érettségi tantárgyak meg még pl a társadalom ismeretet, mint választottat. körülbelül 400 pont körül van a határ, nagyon soknak tűnik igaz? Nah de mármost, van nekünk egy társadalom ismeretünk, amit ha nem tanítanak is relatív könnyű tantárgy, így vegyük, hogy 95% - os ra sierkül is letenni. Másik választottunk a nyelv (vagy történelem, mind a kettőt tanítják az iskolában, elvileg rendesen), amiből ugye van már egy középszintűd, úgyhogy az érettségi igazából nem okozhat gondot, de azért járj el külön tanárhoz, áldozd rá az időd, hiszen a többi tantárgyból úgysem kell tanulnod rendesen. Így sikeresen leteszed ezt is 95%osra. Megjegyezném, hogy ezek mellett semmi másra nem kell időt és energiát pazarolni, Csak a választott tantárgyat figyelik. !Ne ess abba a hibába, hogy mindent egységesen 4es fölé akarsz megcsinálni!! Hiszen, ha ezek sikerülnek akkor a pontjaid duplázódnak, nem érdekel senkit, ha másból éppenhogycsak megkaptad a kettest, a lényeg a legmagasabb pontszám: ami (95+95)*2+35=415. Ugye nem is olyan nehéz? És ott van a magas pontszám. Nem baj, ha melletted valaki szín kitűnő, ha mindegyik csak 80%. Őt nem veszik fel, Te pedig mehetsz a bukdácsoló ketteseiddel és meghúzott két tantárgyaddal Magyarország Legnevesebb Egyetemére egy elismert szakra. Lehet, hogy kidobnak, és akkor majd átfelvételizel arra, ahová a szín "gyenge" ötösök mennek, de ott volt előtted a lehetőség, hogy kipróbáld magad és nem erőltetted meg igazából az agyadat.

Písz

A szívást tanítani kell

A szívást tanítani kell. De miért is? Miért kell már általános és közép iskolában a gyereket arra atanítani, hogy az élet fáj. Nem tudatosan, nem leplezve, ösztönszerűen mondja sok tanár: tessék, mert nem tanultál eleget: egyes. Valahogy most jobban érint a téma, mint végzős diákot, akinek rengeteget rontott sajnos az efféle hozzáállás a jövőbeli esélyein. Különböző okokból kifoylólag új irodalom tanárt kaptunk - a régit nem szabad hibáztatni, teljesen megérthető indokkal ment táppénzre, szóval nevezzünk inkább a sors iróniájának - , aki a 18 éves fejünkhöz, úgy állt hozzá, hogy Ő márpedig megtanítja nekünk az anyagot, de a stílusa és a módszerei teljesen mások voltak, mint előző hőn szeretett tanárunknak. Igazából nevetséges volt nagyon sok szituáció, nem is ragoznám. A sajnálatos, hogy Ő az alapján zárta le a 4. évvégünket, amit Ő tanított, szóval a 2 hónapos teljesítményünket. Az eddigi 4-es 5-ös nyelvtanom így lett hármas. Hát mondom gerekek! Az osztályból nem igazán mennek továbbtanulni, de én mindenképp, és humán szakra, képzelhetitek, hogy megütötte a szívemet a mosolyogva kimondott döntés: sajnos ez csak hármas. Nah bumm. Másik ilyen kedvesség történelemből ért, de ez már az érettségin. Történelemből az oktatásunk kívánnivalót hagyott maga után, de a fentebb említett szak miatt én mint a "güzü" autodidakta módon megtanultam 4 év anyagát egy hónap alatt. 72-75 pontot mondott a töri tanárunk, ami mindenképpen 5-ös. Örültem, mit örültem, repdestem az örömtől. Aztán másnap amikor összefutottam vele, közölte, 70,5 négyes. Nah, de kérem, hiszen nekem az a másfél pont még sokba fájhat! Ugye történelem - magyar szakos az érettségi elnökünk, ezért a tanárom megmondta, hogy örüljek, hogy ennyi. Minek kellett akkor hitegetni??
A hallomásokból, miszerint a magyar írásbelim is gyatra lett, amit egyszerűen nem értek, hogyan, gondolkoztam el a dolgokon. Hiszen a magyar rendkívül fiktív. Én azt akartam írni, hogy, de Ő nem azt olvasta ki belőle hogy. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha valamiféleképpen meg kellene védeni az irodalom érettségit, az írásbeli részét. Ugyanis itt a tanár dönt, hiszen senki nem úgy írja az érvelést, hogy : én amellett állok ki, hogy, és ezzel és ezzel most példát fogok állítani az érvelésem mellé. Áhh, rendkívül dühös vagyok... Hova fajulunk? Később, életünk során, amikor nem vesznek fel egy munkahelyre és meg sem indokolják, vagy amikor kirúgnak, mert kell egy ismerősnek a hely, akkor szívás lesz. De miért kell már most kezdeni?

H1N1

Mi az, amitől a legjobban félünk? Talán attól, hogy gyorsabban halunk meg, mint hogy megtennénk életünkben mindent, amit akarunk. Vagy esetleg attól, hogy valaki a közelünkben olyan lassan hal meg, hogy nekünk van időnk végignézni. A mostani helyzetben rendkívül sok veszélyforrás vesz minket körül, de mégis, egynéhánynak akkora port kavarunk… Amekkorát talán nem kellene.
Vegyük a H1N1-et. Ahogy utána olvas kicsit az ember, eddig olyan arányban halálos, mint a tüdőgyulladás, vagy a sima influenza. 10 ezer emberből, aki megfertőződött 100 halt meg, többségük Mexikóban. Ha valaki odafigyel, és orvosi kezelést is kap, nem valószínű, hogy belehal. Jelen állapotában az országnak, ha körülnézek, nem sok olyan kis falu van, ahol nincsen folyamatos orvosi ügyelet, tehát sokrétű elcsúszás és elhanyagolás szükséges a végezetességhez. Egyes óvatlanok már pestistől félnek, vagyis olyan szintű járványról, hiszen most már majdnem az összes országban jelen van a betegség. Ugyan csendben megjegyezném: Az H1N1 törzsek 2006-ban az összes influenzás megbetegedés mintegy felét okozták. Így nem kell attól félnünk, ami a XIV. században történt, amikor az európai lakosság egyharmada-fele pusztult el a pestistől. Ugyanakkor nem én illetékem, hogy eldöntsem, de megkérdezném: ebben a túlnépesedett világban, mekkora kárt tehet egy ilyen szintű járvány? És biztosan rossz lenne, ha felére csökkenne a populáció?