Isten nélkül soha?

Aki bigott hívő, annak lehet, hogy nem fog tetszeni ez az írás. Nem vagyok megkeresztelve, ateista beállítottságúnak tartom magam, de ahogy körülnézek a világban rendkívül elszomorodok azon, hogy mennyi ember adja magát oda egy vallásért. Gondolok itt a papokra, akár pápákra, vagy azokra a bigott hívőkre, akik önmaguk feláldozásával hirdetik a hitüket. Az első, a katolikus hit ellen irányuló gondolat akkor fogalmazódott meg - egész addig akár még jó bulinak is tartottam -, amikor egy bibliáról szóló filmnek a közepe felé elejtettek egy mondatot: Persze a biblia nem teljes, csak az kerülhet bele, amit a pápa megenged. Ergo, ha találnak egy új evangéliumot, írást, ami hozzá tartozna, arról szól, hogy Jézusnak barátnője volt és néha tépett is - már elnézést, csak a kihangsúlyozás -, fogják és kihagyják. Nem rakják bele. Elképzelem, annó; gondolkozik pár ember: Te, van itt ez a pár írás, gyűjtsük egybe, majd hisznek benne, de... megmondjuk, hogy csak a templomban lehet jól imádkozni, jah, meg adakozzanak is. Nevetnek... Kérdem én: Miért kell elmenni templomba, hogy meghallgasson Isten? Ha akárhová is ültethetnek templomot, akkor bárhol ott van nem igaz? A Lelkünkben... Jó, megértem odamenni, ott lenni erősít. De minek a pap? Gyóntatni? Elmondod neki mi bánt, mi a baj, ahelyett, hogy annak, akivel a baj van? A szentírás nem mondja ki, hogy legyünk őszinték? Akkor legyünk... Most már szerencsére nem dívik, hogy azt hirdessék, szegénységben éljünk, hogy majd utána ott fent gazdagságban; és nem szednek pénzt... Nem annyit. A nyáron elhatároztam, hogy megnézek pár vallást. Elolvasgattam róluk egézz sokat, most pedig azon gondolkozom, hogy kreálok egy saját Istent. Egy olyat, akiért nem kell szenvednünk, aki nem küldi le a fiát, hogy rájöjjünk bűnösök vagyunk, egyszóval: akit nem zavar, hogy létezünk. Mert az a bajom, hogy mindenhol meg van kötve a kezünk. Nem dühít fel annyira, mert ez tényleg már ősi szokás, csak, hogy annyi mindent kapcsolunk már hozzá, háborúk dúlnak miattuk... és mégis: van egy felsőbb hatalom, hívhatjuk Istennek, Krisnának, bárminek... Ahelyett, hogy erősítené az ember életben való hitét eltántorít. A végére szeretném kihangsúlyozni, hogy az embere felfogása nagyban befolyásolja a dolgokat. Ha valaki most ezt elolvasta, hívő, és úgy érzi, hogy szidtam az Istenét, nem... Én szerintem csak egy felsőbb hatalom létezik, de alapvetően magunkra vagyunk ítélve...

Pár link a vallásokról, szeritnem érdemes elolvasgatni őket:
Krisna:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna
http://krisna.hu/w/?q=GYIK
Mormonizmus:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mormonizmus
Kereszténység:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kereszt%C3%A9nys%C3%A9g
Buddhizmus:
Erről nagyon sok dolgot találtam, és összetett is, ezért:
http://buddhizmus.lap.hu/

Még egy poén a végére: jezus.lap.hu<-- Ez mindent megmagyaráz a mai világról.DDD

"Nagy Magyarország, Mennyország"

"Nagy Magyarország, Mennyország"- hangzott el elmúlt osztályfőnöki óránkon. Vicces volt hallgatni. A szlovákiai focimeccses verekedéssel kapcsolatban hangzott el; hogy hogyan jutottunk el eddig a kijelentésig? Egyszerű! A kormány nem teszi jól a dolgát, a reálbérek csökkennek, az árak nőnek, és mindenki elégedetlen, sehol sem élheti ki agresszióját, csak a focimeccseken; jah és a szegény átlagpolgár még tüntetni sem mehet ki... Rövidbe tűnő eszmefuttatása végén az "okos" felnőttnek, felemeltem a kezem, majd amikor felszólított elmondtam, hogy szerintem hogyan van: A szegény átlagpolgár kimehet az utcára és üvöltheti torka szakadtából, hogy mocskos zsidó dögölj meg! - sajnos nem vicc, tényleg láttam híradóban -, persze bejelentés mellett tüntethet, majd amikor rendet bont akkor jön a balhé. Ezután bezárják, de nem büntethetik meg, hiszen jogai vannak... Szegény pára, csak a focimeccsen bunyózhat egy jót, mert rossz a kormányunk. Ami nem feltétlen igaz, én nem mennék bele ilyen fajta okfejtésben, mert ahogy néztem jobb senki pártját szavakban is foglalni. Megkérdezte osztályfőnökünk, mit lehet ilyen országban tenni? Nah meg persze a szlovák szomszédainkkal, hogy ne tomboljunk. Szerény személyem ismét felvettette az ötletet: Ahol repül egy kő, odébb állni és elsétálni, mert senkinek sem hiányzik a balhé ugye? Ha senkit sem szidsz, senki sem szid alapelven pedig, szépen nézni, ahogy a szélsőségek tépik egymást, ami mindenhol van, és nem lehet a csőlátásukkal mit kezdeni. Elszeparálni, mint minden normális közösség rontóit. Nem tökéletes megoldás, de nem szítják tovább a bajt. Büdös szlovák!! Hördül fel mögöttem az osztálytársam... Nah de kérem én folytatom; Amikor ilyet kijelent valaki, belegondol, hogy mit mondd? Ugyanolyan rasszizmus, mint a klux-klux klán... Talán nem öl, de az elv ugye adott, már csak az elhatározás kell, és lám, kész egy szép háború. Sajnos az ilyen szélsőségesek miatt kell most ott tartanunk, hogy van kit szidni mint szomszédot... Én kijövök mindenkivel, bárhonnan szomszéd, vagy jön, mert egyáltalán nem érdekel sztereotípia. A rasszizmushoz visszatérve ugyanolyan kétoldalú, mint a papír. Ők utálnak minket, mert mi utáljuk Őket. A sok agresszív ember, pedig aki a tüzet szítja összegyűri a papírt és a nép közé hajítja. Már nem látni, ki kit szid, ki kivel van - amire hangsúlyozom, semmi szükség nem lenne, hiszen "egyek" vagyunk -, ütni, vágni, szidni.... Hát legyek magunkra büszkék? Okosnak kell lenni nem erősnek...

Boldogság

- Anyu! Anyu! –hangzott a kedvesen csengő hang a szobából.

Az ajtó nyikorogva nyílt, majd felhangzik egy kérdés.

- Miért nem vagy boldog? – a kislány aggódó tekintete anyja sötétbarna szemébe fúródott. Érezte, ez a kérdés mindenkinek fáj.

- Tudod kislányom, mert nincsen pénzünk. Nincsen elég… - lemondóan rázta a fejét, majd megsimította a lányka arcát. Bús mosoly szaladt végig a száján, de azonnal ki is aludt a boldogság szikrája.

- De az osztályban van egy fiú aki gazdag… Ő sem boldog…

- Tudod ebben a világban vagy túl kevés, vagy túl sok pénze van valakinek. Ahhoz, hogy ezt megértsd, nagyobbnak kell lenned, érezned kell a szükséget, és azt, amit igazán szeretetnek hívnak.

- De én szeretlek anyu…

Kialudt a fény. Az egész ház elhallgatott, a mosógép centrifugája még pörgött, zakatolt egy keveset, majd megadta magát a tömegvonzásnak. A kislány rémülten nyúlt az anyja keze után, aki szintén kereste, miben kapaszkodhat.

- Mi történt anyu? – az érintéstől lenyugodtak mind a ketten.

- Kikapcsolták a villanyt. – hallatszott valahonnan mélyebbről a hang, végtelen szomorúságot és keserűséget árasztva.

- Ezért vagy szomorú anya? Mert nincsen pénzünk villanyra? – még mindig kitartott a csengés, boldogan, bár már tompábban. – Majd kérünk kölcsön a fiútól, Ő gazdag, sok a villanyuk is biztos.

- Nem lehet… Sajnálom. – a kislány nem láthatta a futó mosolyt, amit naivsága csalt édesanyja arcára.

Ültek csendben, hallgatták, ahogy a feketeség belepi mindenüket.

- Anya?

- Igen?

- Akkor ki boldog?

- Nem tudom. Ezen a világon nem tudom.

- De ugye tudod, hogy szeretlek?

- Tudom, és én is szeretlek, de a szeretetnek ereje van, de pénze sajnos nincsen.

Újabb csend szakadt rájuk. Újra a kislány törte meg.

- Éhes vagyok, anyu. – és megdörzsölte apró pocakját.

Picit fújt az asszony.

- Majd holnap az iskolába menet kapsz valami finomat, most sajnos nincsen itthon semmi, csak káposzta…

- Fúj! – arcát undorodva húzta össze.

Lassan besütötte a szobát a teli hold, látszani váltak a sarkok, az árnyak, a könny…

- Anya… Miért sírsz? ... De én szeretlek, ugye tudod?! – a kislány szavai elcsuklottak. Megölelte édesanyját.

A hold kúszott fel, mintha zsinóron húzná valaki odafentről. Csend volt és sötétség. A két ölelkező szuszogó testet senki sem látta, se fentről, se lentről, csak a sötét utcai ablakot, amiből nem áradt a családi esti öröm, sokkal inkább valami félelmetes érzés; a nélkülözés, a fájdalom… A Boldogság hiánya…

reggel

Nem tudom, ki, hogy van vele, de a buli utáni reggelek nem kellemesek. A száj ki van száradva, a szem is, minden olyan kusza, és ha valakinek eszébe jut a vodka, vagy az uzo, akkor berzengve sétál ki a wc-re teljes tudatlanságban, hogy mit fog ott csinálni. A mai reggelemen teljes mámoros állapotomból felrázva jött az érzés: csorog le az orromból a torkomra valami... Felugorva zsebkendőt kerestem, majd végeztem a kis csellengőkkel. Lompos loncsos bozontos reggelt... Olyan érdes volt a nyelvem, hogy majdnem kisebesedett, ahogy megnyaltam a szám szélét. Szomorúan néztem ki a fejemből. Kedvesem is megébredt. Belegondoltam, hogy mi volt tegnap este... Ejj...
Nah pont ezért próbálom majd elsajátítani az alkohol nélküli bulik titkát.
Ajánlom másnak is az ilyen reggelek elkerülése végett...

Písz

Celebek?...

Hihetetlenül felháborító ami itthon történik. Nehéz szavakat találni erre a "dolog"ra. Celeb vagyok, ments ki innen! Viccelsz?... Ennyire rossz lenne a helyzet Magyarországon? A TV-sek pénzt kapnak mert nézik őket, a "celebek" meg mert szerepelnek. Mindenki jól jár... De mi? Kérdem én. A sok Mamagésa rajongó biztosan izgulva, ráfeszülve várja a következő "küldetést", hogy másra szavazzon, nehogy az Ő picimucikájaszájaszéle lefelé görbüljön. Mennyivel frappánsabb lenne ismeretlen noname arcokkal szórakozni. Akkor még talán nézném is, de a Győzikétől olyan csíkos herrotom van, amitől jobb ha az ember elkúszik a mai világba, mert milyen poén Őt nézni. Gondolod?... Mi ebben a poén? Ha valaki nézi, akkor Ő azért pénzt kap és tovább fizetik azt, hogy Ő hülye!! Az, hogy nem tudja bekötni a cipőjét sokkal inkább szánalmas, mint nevetséges. De mi biza odaállunk és keményen belenézünk, mert bátrak vagyunk, de nagyon vakok. Jobban belegondolva viszont, itthon ha valaki ismeretlen, és szerepel egy "ilyen"ben, akkor énekes lesz vagy műsorvezető; esetleg egyszerre a kettő. Miért kell egy ilyen egyszerű dolgot úgy felfogni, mint egy kiugrási lehetőség? Sokkal inkább verseny? Nem törődik senki azzal, hogy mit kell csinálnia, ha bekerül a TV-be, hiszen ha valami nagy marhaságot tesz, akkor már 'sztár', ismerik, onnantól kezdve megírja az újság ha leejti a telefonját, ha megbotlik, mert az milyen ciki. És Boldog. Ha ettől érzi magát jól az aki csinálja, és attól valaki, hogy ezt nézi, akkor szívás... Én meg inkább elsunnyogok és nézem a discoveryt, meg a cartoon networkot, mert szar a magyar média, és a politikája amit folytat borzalmas.

gáz

Gáz van akkor, amikor a tv-t nézve Fenyő Miki szól; gáz van akkor amikor egy fő attrakció a színházban Fenyő Miki; és gáz, amikor egy nagy nagy ünnepélyen Fenyő Miklós énekli "örökzöld" slágereit. Ne aggódjatok, nem F.M.-t szidom, egyszerűen nem értem, miért olyan jó... Ugye elég vicces, amikor anyuékkal valamin együtt tombolunk...10 évesen. De már én unom ezt a rókabőr lehúzást. Sokadszorra hangzik fel az ismert nóta, és elegem van ebből. Idegesítő, ahogy sok ember imádja azt, hogy retro, és azt, hogy ebből az országban kb 10 ember jól él. Az aki világ életében el tudott énekelni 15 számot, mert kiadhatott Ő 10 lemezt is, lehetett az egykor aranylemez is, akkor sem ér szerintem semmit. Félreértés ne essék, tiszteletben tartom az egykori nótákat... De ez már túl sok!! Amikor egy remek színpadi előadás fénypontja F.M. akkor oké, de egy másik előadáson már nincsen ott; fellépése van. Nah de kérem! Ez már túlzás. Tombol a retro körülöttem, de én azt érzem, hogy a régen is ezerszer meghallgatott számok milliméter arrébb tolással újra lejátszhatóak. És az emberek élvezik... A régiek azért, mert Náluk ez volt a favorit, ez oké is, a fiatalok, mert diszkósítva lett, mert ez olyan: retro, ami megy a nagy idétlen szemüvegéhez és a pöttyös édibédi -emo-s- rucijukhoz. Fantörpikus! Mehetünk szembe a világgal ha mindig magunkhoz kapcsoljuk a múltat, de ha arra koncentrálunk, hogy azelőtt mi volt, és az a favorit, akkor nem lesz belőlünk semmi... Jah és persze ne feledjük, mindezt azért, mert jól promóznak és az a bizonyos 10 ember még nem halt meg eléggé...

érzés

A reggeli bónusz túró-rudimat eszegetve hazafelé a boltból rájöttem, itt az ősz. A szél, ha picit is, de fúj, és csípős is. Érezni a kéményekből áradó széngázt, és ellepi a levegőt a nyugalom, mint a víz, ami betör, és azonnal meg is áll, ott tartva mindent a helyén. Ilyenkor nem érezni, hogy megy az idő. Ősz van, nem is vitás... A fák csupaszon nézelődnek tétlenül várva a telet, a havat és jéghideget. Egyszer majd az is eljön, és én akkor innen fogom folytatni.D

Písz

egyik régebbi versem

Göncölön


Csillagos ég alatt sétálunk,
Nem is alatt, hiszen mi ott járunk...
Ott, ott fent a Göncölön,
Egymáséi vagyunk örökkön...
Kezem kezedben, s szám szádhoz ér,
Szeretlek kedves- súgom Feléd...
Rám nézel s mosolyogsz,
S mosolyod ezernyi csillaggal hadakoz...
Istenem, Be szép is vagy Te,
Úgy örülök, hogy itt lehetek most Veled...
Itt, itt fent a Göncölön,
Itt leszünk mi fent...örökkön!!

keveredés

A mai napon szembesültem azzal, hogy milyen szeszélyes az időjárás. Hihetetlen milyen változások mennek végbe reggelről estére. A felkelő nap melengeti a hátamat, de még magamra húzom a kabátot jó mélyen, majd behúzva a kezemet nézem az aranysárga felhőket, amint az épületek mellett felkúsznak az ég tetejére. A szél elég erősen tsap az arcomba, de kárpótol, ha láthatok egy – egy pici madarat, ami megénekli ezt a tsípős reggelt – kár, h nem hallom, mert üvölt a fülemben a magashegyi undergroundtól az anglia…

Délben a padban ülve a sok fantasztikusan felelőtlenül leadott semmit hallgatva már feltűröm a pulóverem ujját, és igyekszem, nem izzadni a kávétól, amit a szünetben sietve rengeteg dolog közben nyomtam be. Mégis sikerül, így megkérem az ablaknál ülőt, hogy nyissa ki, de Ő megtagadva ezt rámutat a lényegre: az ablak már tárva – nyitva. Ejj, mondom és feltűröm a nadrágom szárát…

Kiérve az iskolából már egész tűrhető az idő, ha siet az ember valahova, akkor bőven elég egy rövidnadrág, hiszen így, hosszú –ujjúban-nadrágban kétségkívül nintsen rossz idő – ergo meleg van. A kabátot, ami reggel jó kis meleget adott a felkelő nap mellé, most egyik kezemből a másikba adogatom, hogy elférjek valahogyan. Egy két dolgot elintézek a városban, üldögélek picit kedvesemmel, romantikázunk picit, hopp már este is van, a nap elvitte magával a rózsaszínesnarantsárgás felhőket a horizont alá…

A buszmegállóban állva ismét magamra takarom a legutolsó ruharétegem; látszik a leheletem. Hazafelé már újra az összes ablak tsukva, és a fűtés is begyújtva a buszon – nem elhanyagolható dolgok. Beérve a lakásba leteszem a kabátot, és fújok egyet…

Kérdem én: mi van itt emberek? Van nyár, van tél, meg ősz is néha, de a hármat egyszerre??

városháza-tér 1

Rendkívül vicces, ah alakul a mi kis városunk. Feldúlták a főteret, szétcibáltak mindent, aztán odarakták azt... Olyan vicces. A műtörésekkel ellátott márványlapok egyszerűen csodásak... A székeket egy sorban lerakták, ültettek új füvet, a kis bejárók eltűntek. Minden amiért az ember oda ment volna 10 percnél tovább azt eltüntették. Ott szoktak találkozni az emberek, bár inkább csak 3. számú találka hely... volt... Olyan kies lett az egész. Persze meglehet, h csak azért, mert tél van, a fákon már alig van levél, de nem passzol össze ez az egész. Tipikus hivatali épület jellege lett, ami a célnak megfelel, csak éppen az agyamban próbáltam ehhez mást tenni. Eddig nyugodtan le lehetett ülni kis füves kavicsos terület közepén egy padra. Most ott fű van mindenhol, ami fentről bizonyára jobban néz ki.
Ami biztos, h felújították, és h ez van.
A legjobb ötlet ezután az lenne, ha felújítanák a Széchenyi teret- amit akarnak is- és beparkosítanák. Ez nem irónia. A város közepén egy szép kis sétány, aranyos és hasznos lenne.

Nah písz.

Az első-

Első bejegyzés

Régóta netezem, de most szembesültem, h mennyit nőtt a neten lógók tábora. Még blog-címet is alig találtam, amit még nem foglaltak le. A leglehetetlenebbekkel próbálkoztam, már majdnem fel is adtam, de a végén sikerült valamit kitalálni. Miről is fog szólni ez a blog? Mindenről, ami jön. Van bennem írói hajlam, indulgatok itt is ott is, így megpróbálom megfogalmazni irodalmian a dolgokat. Glosszákat, régebbi irományaimat, a minden napra reflexiókat találtok hát itt... remélem tetszik majd.

Písz