Celebek?...

Hihetetlenül felháborító ami itthon történik. Nehéz szavakat találni erre a "dolog"ra. Celeb vagyok, ments ki innen! Viccelsz?... Ennyire rossz lenne a helyzet Magyarországon? A TV-sek pénzt kapnak mert nézik őket, a "celebek" meg mert szerepelnek. Mindenki jól jár... De mi? Kérdem én. A sok Mamagésa rajongó biztosan izgulva, ráfeszülve várja a következő "küldetést", hogy másra szavazzon, nehogy az Ő picimucikájaszájaszéle lefelé görbüljön. Mennyivel frappánsabb lenne ismeretlen noname arcokkal szórakozni. Akkor még talán nézném is, de a Győzikétől olyan csíkos herrotom van, amitől jobb ha az ember elkúszik a mai világba, mert milyen poén Őt nézni. Gondolod?... Mi ebben a poén? Ha valaki nézi, akkor Ő azért pénzt kap és tovább fizetik azt, hogy Ő hülye!! Az, hogy nem tudja bekötni a cipőjét sokkal inkább szánalmas, mint nevetséges. De mi biza odaállunk és keményen belenézünk, mert bátrak vagyunk, de nagyon vakok. Jobban belegondolva viszont, itthon ha valaki ismeretlen, és szerepel egy "ilyen"ben, akkor énekes lesz vagy műsorvezető; esetleg egyszerre a kettő. Miért kell egy ilyen egyszerű dolgot úgy felfogni, mint egy kiugrási lehetőség? Sokkal inkább verseny? Nem törődik senki azzal, hogy mit kell csinálnia, ha bekerül a TV-be, hiszen ha valami nagy marhaságot tesz, akkor már 'sztár', ismerik, onnantól kezdve megírja az újság ha leejti a telefonját, ha megbotlik, mert az milyen ciki. És Boldog. Ha ettől érzi magát jól az aki csinálja, és attól valaki, hogy ezt nézi, akkor szívás... Én meg inkább elsunnyogok és nézem a discoveryt, meg a cartoon networkot, mert szar a magyar média, és a politikája amit folytat borzalmas.

gáz

Gáz van akkor, amikor a tv-t nézve Fenyő Miki szól; gáz van akkor amikor egy fő attrakció a színházban Fenyő Miki; és gáz, amikor egy nagy nagy ünnepélyen Fenyő Miklós énekli "örökzöld" slágereit. Ne aggódjatok, nem F.M.-t szidom, egyszerűen nem értem, miért olyan jó... Ugye elég vicces, amikor anyuékkal valamin együtt tombolunk...10 évesen. De már én unom ezt a rókabőr lehúzást. Sokadszorra hangzik fel az ismert nóta, és elegem van ebből. Idegesítő, ahogy sok ember imádja azt, hogy retro, és azt, hogy ebből az országban kb 10 ember jól él. Az aki világ életében el tudott énekelni 15 számot, mert kiadhatott Ő 10 lemezt is, lehetett az egykor aranylemez is, akkor sem ér szerintem semmit. Félreértés ne essék, tiszteletben tartom az egykori nótákat... De ez már túl sok!! Amikor egy remek színpadi előadás fénypontja F.M. akkor oké, de egy másik előadáson már nincsen ott; fellépése van. Nah de kérem! Ez már túlzás. Tombol a retro körülöttem, de én azt érzem, hogy a régen is ezerszer meghallgatott számok milliméter arrébb tolással újra lejátszhatóak. És az emberek élvezik... A régiek azért, mert Náluk ez volt a favorit, ez oké is, a fiatalok, mert diszkósítva lett, mert ez olyan: retro, ami megy a nagy idétlen szemüvegéhez és a pöttyös édibédi -emo-s- rucijukhoz. Fantörpikus! Mehetünk szembe a világgal ha mindig magunkhoz kapcsoljuk a múltat, de ha arra koncentrálunk, hogy azelőtt mi volt, és az a favorit, akkor nem lesz belőlünk semmi... Jah és persze ne feledjük, mindezt azért, mert jól promóznak és az a bizonyos 10 ember még nem halt meg eléggé...

érzés

A reggeli bónusz túró-rudimat eszegetve hazafelé a boltból rájöttem, itt az ősz. A szél, ha picit is, de fúj, és csípős is. Érezni a kéményekből áradó széngázt, és ellepi a levegőt a nyugalom, mint a víz, ami betör, és azonnal meg is áll, ott tartva mindent a helyén. Ilyenkor nem érezni, hogy megy az idő. Ősz van, nem is vitás... A fák csupaszon nézelődnek tétlenül várva a telet, a havat és jéghideget. Egyszer majd az is eljön, és én akkor innen fogom folytatni.D

Písz

egyik régebbi versem

Göncölön


Csillagos ég alatt sétálunk,
Nem is alatt, hiszen mi ott járunk...
Ott, ott fent a Göncölön,
Egymáséi vagyunk örökkön...
Kezem kezedben, s szám szádhoz ér,
Szeretlek kedves- súgom Feléd...
Rám nézel s mosolyogsz,
S mosolyod ezernyi csillaggal hadakoz...
Istenem, Be szép is vagy Te,
Úgy örülök, hogy itt lehetek most Veled...
Itt, itt fent a Göncölön,
Itt leszünk mi fent...örökkön!!

keveredés

A mai napon szembesültem azzal, hogy milyen szeszélyes az időjárás. Hihetetlen milyen változások mennek végbe reggelről estére. A felkelő nap melengeti a hátamat, de még magamra húzom a kabátot jó mélyen, majd behúzva a kezemet nézem az aranysárga felhőket, amint az épületek mellett felkúsznak az ég tetejére. A szél elég erősen tsap az arcomba, de kárpótol, ha láthatok egy – egy pici madarat, ami megénekli ezt a tsípős reggelt – kár, h nem hallom, mert üvölt a fülemben a magashegyi undergroundtól az anglia…

Délben a padban ülve a sok fantasztikusan felelőtlenül leadott semmit hallgatva már feltűröm a pulóverem ujját, és igyekszem, nem izzadni a kávétól, amit a szünetben sietve rengeteg dolog közben nyomtam be. Mégis sikerül, így megkérem az ablaknál ülőt, hogy nyissa ki, de Ő megtagadva ezt rámutat a lényegre: az ablak már tárva – nyitva. Ejj, mondom és feltűröm a nadrágom szárát…

Kiérve az iskolából már egész tűrhető az idő, ha siet az ember valahova, akkor bőven elég egy rövidnadrág, hiszen így, hosszú –ujjúban-nadrágban kétségkívül nintsen rossz idő – ergo meleg van. A kabátot, ami reggel jó kis meleget adott a felkelő nap mellé, most egyik kezemből a másikba adogatom, hogy elférjek valahogyan. Egy két dolgot elintézek a városban, üldögélek picit kedvesemmel, romantikázunk picit, hopp már este is van, a nap elvitte magával a rózsaszínesnarantsárgás felhőket a horizont alá…

A buszmegállóban állva ismét magamra takarom a legutolsó ruharétegem; látszik a leheletem. Hazafelé már újra az összes ablak tsukva, és a fűtés is begyújtva a buszon – nem elhanyagolható dolgok. Beérve a lakásba leteszem a kabátot, és fújok egyet…

Kérdem én: mi van itt emberek? Van nyár, van tél, meg ősz is néha, de a hármat egyszerre??

városháza-tér 1

Rendkívül vicces, ah alakul a mi kis városunk. Feldúlták a főteret, szétcibáltak mindent, aztán odarakták azt... Olyan vicces. A műtörésekkel ellátott márványlapok egyszerűen csodásak... A székeket egy sorban lerakták, ültettek új füvet, a kis bejárók eltűntek. Minden amiért az ember oda ment volna 10 percnél tovább azt eltüntették. Ott szoktak találkozni az emberek, bár inkább csak 3. számú találka hely... volt... Olyan kies lett az egész. Persze meglehet, h csak azért, mert tél van, a fákon már alig van levél, de nem passzol össze ez az egész. Tipikus hivatali épület jellege lett, ami a célnak megfelel, csak éppen az agyamban próbáltam ehhez mást tenni. Eddig nyugodtan le lehetett ülni kis füves kavicsos terület közepén egy padra. Most ott fű van mindenhol, ami fentről bizonyára jobban néz ki.
Ami biztos, h felújították, és h ez van.
A legjobb ötlet ezután az lenne, ha felújítanák a Széchenyi teret- amit akarnak is- és beparkosítanák. Ez nem irónia. A város közepén egy szép kis sétány, aranyos és hasznos lenne.

Nah písz.

Az első-

Első bejegyzés

Régóta netezem, de most szembesültem, h mennyit nőtt a neten lógók tábora. Még blog-címet is alig találtam, amit még nem foglaltak le. A leglehetetlenebbekkel próbálkoztam, már majdnem fel is adtam, de a végén sikerült valamit kitalálni. Miről is fog szólni ez a blog? Mindenről, ami jön. Van bennem írói hajlam, indulgatok itt is ott is, így megpróbálom megfogalmazni irodalmian a dolgokat. Glosszákat, régebbi irományaimat, a minden napra reflexiókat találtok hát itt... remélem tetszik majd.

Písz