Szeretlek

Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hazugság, károgja varjú a fülembe.
Már évek óta csak Téged kereslek,
Hazugság, suttogja rothadó testem.

Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján
Csillog szeme, forr mindene
A teste tűzzel van tele.

Másnap reggel úgy ébredtem
A sírhantomról, a földet elmozdítani nem lehet.
Attól fogva én újjá születtem
Holtan, nyitott szemekkel.

Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján
Csillog szeme, forr mindene

Telnek-múlnak, elszállnak az évek
Csak üres érvek, üres érvek.
Megfordulok és ha visszanézek
Visszanézek, kereslek Téged.

Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján

Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek
kezedben holt szívem, rothadó szívem.
Az Isten csak nekem, nekem teremtett,
hátradőlsz, és nevetsz...

Ilyen szép lány nincs is talán


Ez a kacaj, mely még utolér,
Még lélegzem, még élek!
S Te mosolyogva, mosolyogva eldobod szívem,
síromra dobod az utolsó lapát földet.

Dübörög, dübörög a föld felettem,
ahogy újra és újra elhaladsz felettem.
Mint angyal, aki csak úgy jatszásból
elhiteti: Élsz, lélegzel, látod?
Majd lehúz egy felest,
S mosolyogva, angyalian hatalmasat böffent.

Egy csók, ami sosem volt,
Egy érintés, ami nem is létezett.
Egy kézcsók, ami elsiklott,
Egy virágcsokor, de minek?

Húsba vájom karmaim,
Édes vér, csörgedezz!

Bizalomból épített homokvár,
Kisded játékvár.
Összetiprod, mocskos mezítláb,
A kastély lám, teljesen romokban áll.

Hadd folyj, édes vér,
Tisztulsz így talán!

Álmaim ím, s a Tieid?
O'pardon, nem is.
Fene vigye el,
Hagyjuk az egész lószart a fenébe!