Végre van egy kis időm aktualizálódni! Sajnos mindenképp muszáj hozzányúlnom a politikához, bármennyire is nem szeretném. Az egészet bohócok táncának tartom, és nem értek egyet az eredményekkel, de hát sajnos ez van, én a kisebbséghez tartozom ezzel a fajta gondolkodásommal, mint kiderült. Nem fogok molotov-koktélokat dobálni, és monnyon le-t harsogni, mert nem az van kormányon, akit én szeretnék… amit nagyon sajnálok, az a kétharmados többség. Egyik pártnak sem lenne szabad ezt elérni. Teljes hatalom biztosítás. Alkotmányt módosíthatnak, sajnos. A köztársasági elnök léphetne közbe, de hát ugyanabból a pártból szállt ki, mint aki most hatalmon van, valószínű meglesz a szimpátia.
„ Rám üvöltött a tavasz a téren, vegyem már észre, itt a nyár végre!” – írtam fel valamelyik melegebb napon séta közben. Félelmetes, megint átugrottunk egy tavaszt. Vagyis persze volt, de valahogy csak nekem tűnik eltolódottnak az egész? olyan hirtelennek? Valamint érdekes megfigyelni, hogy ebben a melegben van mindenki a legjobban elhavazva.D
És persze most sem lehet megúszni művészies szösszenet nélkül:
a falak fényesen omlanak lábam alá
átlépve rajtuk érzem azt
amit megérdemelnék
de sosem kapom meg én
sehol sem találom amit igazán keresek
járok a fényen és felemelkedek
a semmin felülről minden szép
tudtam hogy fent vagyok
lent éreztem magam
eladom lelkem a sötétnek
hogy ugráljak a fényben
az utcán semerre
fagyimat zsebre
rakva érezzem élek én
pacsit adva az égnek
felemelkedek
majd édesapám azt mondja
megérdemled
hamis ízű szerelemben
semmit sem érezve
kelletem testem a fénynek
remélve
egyszer majd újra
édesapámtól hallhatom azt
büszke vagyok rád fiam
