Isten nélkül soha?

Aki bigott hívő, annak lehet, hogy nem fog tetszeni ez az írás. Nem vagyok megkeresztelve, ateista beállítottságúnak tartom magam, de ahogy körülnézek a világban rendkívül elszomorodok azon, hogy mennyi ember adja magát oda egy vallásért. Gondolok itt a papokra, akár pápákra, vagy azokra a bigott hívőkre, akik önmaguk feláldozásával hirdetik a hitüket. Az első, a katolikus hit ellen irányuló gondolat akkor fogalmazódott meg - egész addig akár még jó bulinak is tartottam -, amikor egy bibliáról szóló filmnek a közepe felé elejtettek egy mondatot: Persze a biblia nem teljes, csak az kerülhet bele, amit a pápa megenged. Ergo, ha találnak egy új evangéliumot, írást, ami hozzá tartozna, arról szól, hogy Jézusnak barátnője volt és néha tépett is - már elnézést, csak a kihangsúlyozás -, fogják és kihagyják. Nem rakják bele. Elképzelem, annó; gondolkozik pár ember: Te, van itt ez a pár írás, gyűjtsük egybe, majd hisznek benne, de... megmondjuk, hogy csak a templomban lehet jól imádkozni, jah, meg adakozzanak is. Nevetnek... Kérdem én: Miért kell elmenni templomba, hogy meghallgasson Isten? Ha akárhová is ültethetnek templomot, akkor bárhol ott van nem igaz? A Lelkünkben... Jó, megértem odamenni, ott lenni erősít. De minek a pap? Gyóntatni? Elmondod neki mi bánt, mi a baj, ahelyett, hogy annak, akivel a baj van? A szentírás nem mondja ki, hogy legyünk őszinték? Akkor legyünk... Most már szerencsére nem dívik, hogy azt hirdessék, szegénységben éljünk, hogy majd utána ott fent gazdagságban; és nem szednek pénzt... Nem annyit. A nyáron elhatároztam, hogy megnézek pár vallást. Elolvasgattam róluk egézz sokat, most pedig azon gondolkozom, hogy kreálok egy saját Istent. Egy olyat, akiért nem kell szenvednünk, aki nem küldi le a fiát, hogy rájöjjünk bűnösök vagyunk, egyszóval: akit nem zavar, hogy létezünk. Mert az a bajom, hogy mindenhol meg van kötve a kezünk. Nem dühít fel annyira, mert ez tényleg már ősi szokás, csak, hogy annyi mindent kapcsolunk már hozzá, háborúk dúlnak miattuk... és mégis: van egy felsőbb hatalom, hívhatjuk Istennek, Krisnának, bárminek... Ahelyett, hogy erősítené az ember életben való hitét eltántorít. A végére szeretném kihangsúlyozni, hogy az embere felfogása nagyban befolyásolja a dolgokat. Ha valaki most ezt elolvasta, hívő, és úgy érzi, hogy szidtam az Istenét, nem... Én szerintem csak egy felsőbb hatalom létezik, de alapvetően magunkra vagyunk ítélve...

Pár link a vallásokról, szeritnem érdemes elolvasgatni őket:
Krisna:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna
http://krisna.hu/w/?q=GYIK
Mormonizmus:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mormonizmus
Kereszténység:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kereszt%C3%A9nys%C3%A9g
Buddhizmus:
Erről nagyon sok dolgot találtam, és összetett is, ezért:
http://buddhizmus.lap.hu/

Még egy poén a végére: jezus.lap.hu<-- Ez mindent megmagyaráz a mai világról.DDD

"Nagy Magyarország, Mennyország"

"Nagy Magyarország, Mennyország"- hangzott el elmúlt osztályfőnöki óránkon. Vicces volt hallgatni. A szlovákiai focimeccses verekedéssel kapcsolatban hangzott el; hogy hogyan jutottunk el eddig a kijelentésig? Egyszerű! A kormány nem teszi jól a dolgát, a reálbérek csökkennek, az árak nőnek, és mindenki elégedetlen, sehol sem élheti ki agresszióját, csak a focimeccseken; jah és a szegény átlagpolgár még tüntetni sem mehet ki... Rövidbe tűnő eszmefuttatása végén az "okos" felnőttnek, felemeltem a kezem, majd amikor felszólított elmondtam, hogy szerintem hogyan van: A szegény átlagpolgár kimehet az utcára és üvöltheti torka szakadtából, hogy mocskos zsidó dögölj meg! - sajnos nem vicc, tényleg láttam híradóban -, persze bejelentés mellett tüntethet, majd amikor rendet bont akkor jön a balhé. Ezután bezárják, de nem büntethetik meg, hiszen jogai vannak... Szegény pára, csak a focimeccsen bunyózhat egy jót, mert rossz a kormányunk. Ami nem feltétlen igaz, én nem mennék bele ilyen fajta okfejtésben, mert ahogy néztem jobb senki pártját szavakban is foglalni. Megkérdezte osztályfőnökünk, mit lehet ilyen országban tenni? Nah meg persze a szlovák szomszédainkkal, hogy ne tomboljunk. Szerény személyem ismét felvettette az ötletet: Ahol repül egy kő, odébb állni és elsétálni, mert senkinek sem hiányzik a balhé ugye? Ha senkit sem szidsz, senki sem szid alapelven pedig, szépen nézni, ahogy a szélsőségek tépik egymást, ami mindenhol van, és nem lehet a csőlátásukkal mit kezdeni. Elszeparálni, mint minden normális közösség rontóit. Nem tökéletes megoldás, de nem szítják tovább a bajt. Büdös szlovák!! Hördül fel mögöttem az osztálytársam... Nah de kérem én folytatom; Amikor ilyet kijelent valaki, belegondol, hogy mit mondd? Ugyanolyan rasszizmus, mint a klux-klux klán... Talán nem öl, de az elv ugye adott, már csak az elhatározás kell, és lám, kész egy szép háború. Sajnos az ilyen szélsőségesek miatt kell most ott tartanunk, hogy van kit szidni mint szomszédot... Én kijövök mindenkivel, bárhonnan szomszéd, vagy jön, mert egyáltalán nem érdekel sztereotípia. A rasszizmushoz visszatérve ugyanolyan kétoldalú, mint a papír. Ők utálnak minket, mert mi utáljuk Őket. A sok agresszív ember, pedig aki a tüzet szítja összegyűri a papírt és a nép közé hajítja. Már nem látni, ki kit szid, ki kivel van - amire hangsúlyozom, semmi szükség nem lenne, hiszen "egyek" vagyunk -, ütni, vágni, szidni.... Hát legyek magunkra büszkék? Okosnak kell lenni nem erősnek...

Boldogság

- Anyu! Anyu! –hangzott a kedvesen csengő hang a szobából.

Az ajtó nyikorogva nyílt, majd felhangzik egy kérdés.

- Miért nem vagy boldog? – a kislány aggódó tekintete anyja sötétbarna szemébe fúródott. Érezte, ez a kérdés mindenkinek fáj.

- Tudod kislányom, mert nincsen pénzünk. Nincsen elég… - lemondóan rázta a fejét, majd megsimította a lányka arcát. Bús mosoly szaladt végig a száján, de azonnal ki is aludt a boldogság szikrája.

- De az osztályban van egy fiú aki gazdag… Ő sem boldog…

- Tudod ebben a világban vagy túl kevés, vagy túl sok pénze van valakinek. Ahhoz, hogy ezt megértsd, nagyobbnak kell lenned, érezned kell a szükséget, és azt, amit igazán szeretetnek hívnak.

- De én szeretlek anyu…

Kialudt a fény. Az egész ház elhallgatott, a mosógép centrifugája még pörgött, zakatolt egy keveset, majd megadta magát a tömegvonzásnak. A kislány rémülten nyúlt az anyja keze után, aki szintén kereste, miben kapaszkodhat.

- Mi történt anyu? – az érintéstől lenyugodtak mind a ketten.

- Kikapcsolták a villanyt. – hallatszott valahonnan mélyebbről a hang, végtelen szomorúságot és keserűséget árasztva.

- Ezért vagy szomorú anya? Mert nincsen pénzünk villanyra? – még mindig kitartott a csengés, boldogan, bár már tompábban. – Majd kérünk kölcsön a fiútól, Ő gazdag, sok a villanyuk is biztos.

- Nem lehet… Sajnálom. – a kislány nem láthatta a futó mosolyt, amit naivsága csalt édesanyja arcára.

Ültek csendben, hallgatták, ahogy a feketeség belepi mindenüket.

- Anya?

- Igen?

- Akkor ki boldog?

- Nem tudom. Ezen a világon nem tudom.

- De ugye tudod, hogy szeretlek?

- Tudom, és én is szeretlek, de a szeretetnek ereje van, de pénze sajnos nincsen.

Újabb csend szakadt rájuk. Újra a kislány törte meg.

- Éhes vagyok, anyu. – és megdörzsölte apró pocakját.

Picit fújt az asszony.

- Majd holnap az iskolába menet kapsz valami finomat, most sajnos nincsen itthon semmi, csak káposzta…

- Fúj! – arcát undorodva húzta össze.

Lassan besütötte a szobát a teli hold, látszani váltak a sarkok, az árnyak, a könny…

- Anya… Miért sírsz? ... De én szeretlek, ugye tudod?! – a kislány szavai elcsuklottak. Megölelte édesanyját.

A hold kúszott fel, mintha zsinóron húzná valaki odafentről. Csend volt és sötétség. A két ölelkező szuszogó testet senki sem látta, se fentről, se lentről, csak a sötét utcai ablakot, amiből nem áradt a családi esti öröm, sokkal inkább valami félelmetes érzés; a nélkülözés, a fájdalom… A Boldogság hiánya…

reggel

Nem tudom, ki, hogy van vele, de a buli utáni reggelek nem kellemesek. A száj ki van száradva, a szem is, minden olyan kusza, és ha valakinek eszébe jut a vodka, vagy az uzo, akkor berzengve sétál ki a wc-re teljes tudatlanságban, hogy mit fog ott csinálni. A mai reggelemen teljes mámoros állapotomból felrázva jött az érzés: csorog le az orromból a torkomra valami... Felugorva zsebkendőt kerestem, majd végeztem a kis csellengőkkel. Lompos loncsos bozontos reggelt... Olyan érdes volt a nyelvem, hogy majdnem kisebesedett, ahogy megnyaltam a szám szélét. Szomorúan néztem ki a fejemből. Kedvesem is megébredt. Belegondoltam, hogy mi volt tegnap este... Ejj...
Nah pont ezért próbálom majd elsajátítani az alkohol nélküli bulik titkát.
Ajánlom másnak is az ilyen reggelek elkerülése végett...

Písz