Forgatag

Mindenhol égnek a fények, mindenki mosolyog, az emberek sorba állnak a forralt borért, és mindenhol ott van a forgatag. Magába ölel, felszív… Tucat leszel, elveszel… Az ember gyorsabban menne, nem engedik, mert ők most andalognak, de kérem, mindenki?! Egy embernyi hely sincsen, mert odaállnak, nézelődnek, hol mennyibe kerül a bor, pálinka. Nagyobb csoportok az este végén már kellően részegen állnak a sétáló utca közepén, nem érdekelve őket senki. Az arcomba kapok egy füst adagot, köhögök, de senkit sem érdekel, tömeg vagyok, nyeljem. Nem akarok ott lenni, azt akarom, hogy mindenki otthon lebzseljen, mint szokott. Aki rám fújta a füstöt nem tudott még fel vagy lenézni sem, annyi hely sem akadt. Végre kiszakadok, magam mögött hagyva az egész forgatagot, de hamarosan visszafelé is meg kellett találjam az utam… 3 óra telt el, és itt semmi sem változott, minden szép, mindenhol világítanak a csillagok, mindenki boldog, mindenki andalog átkarolva a másikat. Én magamat megpróbáltam összehúzni, de így is csak oldalazva fértem el. Nem tudom, mi lehet olyan érdekes, de mindenki lépten nyomon megállt, hogy megnézze; nem nézve engem, aki elment volna mellettük. Befordulnak, elfoglalva 2 méternyi helyet… Néha én is ott járok, és elgondolkodom, engem is úgy fellöknének??? Biztosan, de ezentúl megpróbálok ügyelni arra, hogy elférjenek mellettem…

Börtön

El lehet szabadulni abból a börtönből amit magadnak építettél? Saját béklyód alól kibújni lehetséges? Kezeim meg vannak kötve és várom, hogy ellepjenek a csótányok. Járkálok körbe, folyosókon, és nem lelem a kiutat. Keresnek, futnak utánam, a sötétben alig látok, tapogatózok, néhol feltűnik egy kis fény, elindulok felé, de kiderül, hogy egy újabb, kóborló lélek... Biccentünk, és vonszoljuk magunkat tovább. Saját labirintusomban, rácsok között élem életem, dörömbölök a falakon, hátha valaki...
Közelről hallom a kaparászást, hát rám találtak, futni már nincsen remény. De mégis, de mégsem, de mégis, de mégsem...
Húzom a testem egyenesen bele a sötétbe, eltűnök, keresem a kiutam, örökre...

barlangrajz

Egész nap este van,
Ki ki nyugalomban,
Csak én ülök bús magányomban.
Egyedül a Tisza parton,
Eső csepereg vállamon...
Szürke ködfoltok,
Szürke ködfoltok mindenhol.
S nem veszi észre magát a fuldokló...