Akik nyáron is fáznak...

Hajnali fél 3 van, melegítőalsóban és vastag pultsiban ülök a konyhában. Melegem van. Az izzadság apró gyöngyökben szép alantasan ugrik rólam fejest a padlóra. Két napig feküdtem körülbelül 39 feletti vagy közel alatti lázban. Semmi erőm, igazából aludni is azért nem tudok, mert a naphossz fekvés elnyüvi a testem - legalábbis remélem. Meg persze az unalom. Amint nem tudok pillanatig rendesen aludni, ami körülbelül minden egyes szemhunyás, jönnek a képek, és az ébrenlét. Nyálam annyira kötött, hogy egyszerűbb és ésszerűbb kiköpnöm, mintsem lenyelni, de így sajnos felhozom a savamat. Nem elég, hogy alig tudok nyelni, még az összerágott sav gyógyszert tuszkoljam le valahogy, nah de mindegy, lemegy, muszáj neki. Az álom egyetlen szikrája sem fér teljesen kába fejembe, de ha jobban megpróbálok belegondolni... Semmilyen gondolat nem tud megmaradni ott. Nincsen táptalaja, üres vagyok. Jönnek a foszlányok arról, amikor ilyenkor vígan húztam a lóbőrt,
majd reggel 10 órakor ébredtem csak meg - milyen jó is volt. Mot hajnali fél 6 kor kelek, azért, hogy körbetekerjenek hideg vizes lepedővel. Juhú. És sajnálatodra Tisztelt Olvasó, nincsen jobb dolgom, mint folytatni a
szócséplést. S vajon mi hiányzik a blogomról? Mi az az apró szikra ami olvasatabbá tenné - félre ne érts, mert aki ezt olvassa, hyperjófej.D Csak arra próbálok rájönni, hogy az agyon kommentelt, napi 500as látogatottságú blogok hogyan csinálják. Próbálok olyan témákat felhozni, amik rendbontóak, amikbe bele lehet kötni, ugyanakkor pár vers is van a szépérzék megtartásáért. Nem akarok elmenni egyik irányba sem, vagy így vegyítve mégsem olyan jó?... Nah ideje bevenni még egy savtablettát, még szerentse, hogy napi 16ot lehet bevenni, és ha jobban elemezzük, én kettőt igazából tegnap vettem be...Hehe... Sajnos a gyógyszereknél az egy nap az az elsőtől számított 24 óra. Mókás lenne az antibiotikumomat bevenném éjjel 11kor, meg hajnali 1 kor, mondván, hogy egyet este egyet reggel. Lenne ám káomkodás
azt hiszem. - az r hiánya puszta cenzúra, nem leütése hiba.D - Nah de elköszönök azt hiszem, mert ebbe is bele lehet veszni. Legalább egy nyugis negyed óra eltelt, és pozitív, hogy nem céltalanul. Remélem szép álma van mindenkinek.

Písz

Óda a vizipipához

Halk reggie szól,
Sercegés valahol,
Valahol szén izzik,
Valakinek most jó!

Hát ki voltál Te álom?
Afrikai vagy Angol?
Velünk vagy ellenünk,
Ezzel már senki sem számol!

Alufólia zizzen,
Ráteszik a csészére.
Lyukat üt halkan a tű,
Majd a mókázás elül.

Mindenki figyeli,
A szén újra és úja felizzik.
Szívjátok csak, mondá az Úr!
Látom ez jó,
Hát megáldom!

Lágy füst tör elő,
Szádból kilövellő.
Ízvilág tölti be az étert,
Mindeki mosolyogva figyel.

Megy körbe a cső,
Szippantva mélyeket a tüdő.
Lazulás felsőfokon!
A társaság most már komor!

Hát ennyi?
Elszívtuk összeset?

Ó dehogy ennyi!
Összeset elszívni nem lehet!
Újra kell csak tömni,
S a móka újra mehet!

A reggie szól, szól tovább,
A sercegés újra erre száll.
Valahol újabb szén izzik,
Valakinek megint jó!

Balatoni gyár

Amint közeledünk a Balatonhoz egyre jobban kezd zavarni valami, és aztán szép lassan már minden; minden felirat, és kiírás. Végestelen végig az összes szó német, illetve mostanság már talán osztrák is. Mókás volt, mikor egyik képzésen a Napsugár étteremben volt az étkezés, és majdnem egy órai keresgélés után kiderült, hogy ott van előttünk: Sonnenschein, hirdeti egy nagy tábla. Ehhez csak gratulálni tudok... Amint beléptünk az étterembe, egy kedves mosolygós fiú üdvözöl minket: Guten tag!!
Mereven nézek, pillanatokra vagyok attól, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, mert mégis, a magyar tenger mellett, milyen dolog németül köszönteni valakit?! Én nem tudok németül; oroszul, angolul jól tudok, és mégis nevetséges, hogy nem igazodok ki semmin arrafelé. Értem én, hogy ők hozzák be a legtöbb hasznot, hogy mi magyarok nem vagyunk olyan gazdagok, de mégis, nekem ez elvi dolog, és van egy határ, ami már régen nem a normális helyen húzódik. Bosszantó ez az egész Balatonos dolog, hiszen lassan olcsóbb lesz a horvát tengerparthoz mennyi nyaralni, és az tengerpart... Ameddig a külföldiek bírják az itteni 500, 600 ft- os lángost, addig az árak emelkedni fognak, a magyarok meg fogyni. Nevetséges, hogy mennyire átalakult az ottani élet, igazodva az egyre több pénzt behozó külföldiek javára. Egy étteremben beszéljen a pincér 3 nyelven, hogy mindent megértsen, tudjon kommunikálni, de örülök, ha már magyarul tudnak, és megértik: Rántott húst akarok rizzsel!! Dühítő, hogy a sok demagóg magyar úgy utálja a külföldieket, szomszédokat, mert nem hajlandóak a magyar nyelvet használni, és mégis itthon is ugyanez folyik. Elvek, és pofonok...

"Utikalauz bulizó stopposoknak"

Olyan jó néha kiengedni. Most érzem a rosszalló tekinteteket, és nem nagyon érdekel semmi. Jó hangosnak lenni a buszon, fel - felnevetni, és most nem adom át a helyemet senkinek, csak én vagyok, a haverok, és az a rengeteg pia a csomagtartóban. Bűntudat, emberség off - peace, flash on. Nem vágyom másra, csak, hogy félig ittasan elterüljek a vízfelületen. Valahogy most nem zavarnak a bántó szavak, a sérelmek. Ülünk a buszon, lassan már 3 órája,az sem zavar különösebben, hogy egy kislány ugrál és ugat mögöttünk; lenni a nyárnak, nyárban élni, és most ez jó. The moment here and now!!

A halálmadár csap le álmomra,
S viszi csendben el odvába.
Széttépi, marcangolja,
Szavaimat darabokra hullatva
Vijjog a fekete felhőben,
Fényes szeme csillog – telihold…
Egyedül ülve,
Világ szélén átlendülve,
Zuhanva mélybe, üregbe,
Ahova ember még soha sem tekintett…
De nem is kell,
Mert mit ott látna, világnak fájdalma…
Halál kínkeserves kórházi ágya,
Kapaszkodik a porhanyós húsba,
S engedi be lelkét az odúba….
Ott, ott fekszem én lent, gerincemet kezemben,
Markolva meg, mint egyetlen felesleges emberi testet…