Tündér vagy, mely ébred a nappal,
Kecsesen libbensz sugárról-sugárra.
A hajnali pír még mossa arcodat,
De vállad már a világ húzza.

Érzed, mert tested reagál,
Mint megannyi seregély,
Amint riadtan felszáll,
Mind külön érzés, mellyel eggyé válsz.

Mint láncait szakító oroszlán,
Megmoccan bokád, a poklot taposod,
Karmolod a mennyeket, amint elindul karod.
A végtelen - megzaboláz.