Forgatag

Mindenhol égnek a fények, mindenki mosolyog, az emberek sorba állnak a forralt borért, és mindenhol ott van a forgatag. Magába ölel, felszív… Tucat leszel, elveszel… Az ember gyorsabban menne, nem engedik, mert ők most andalognak, de kérem, mindenki?! Egy embernyi hely sincsen, mert odaállnak, nézelődnek, hol mennyibe kerül a bor, pálinka. Nagyobb csoportok az este végén már kellően részegen állnak a sétáló utca közepén, nem érdekelve őket senki. Az arcomba kapok egy füst adagot, köhögök, de senkit sem érdekel, tömeg vagyok, nyeljem. Nem akarok ott lenni, azt akarom, hogy mindenki otthon lebzseljen, mint szokott. Aki rám fújta a füstöt nem tudott még fel vagy lenézni sem, annyi hely sem akadt. Végre kiszakadok, magam mögött hagyva az egész forgatagot, de hamarosan visszafelé is meg kellett találjam az utam… 3 óra telt el, és itt semmi sem változott, minden szép, mindenhol világítanak a csillagok, mindenki boldog, mindenki andalog átkarolva a másikat. Én magamat megpróbáltam összehúzni, de így is csak oldalazva fértem el. Nem tudom, mi lehet olyan érdekes, de mindenki lépten nyomon megállt, hogy megnézze; nem nézve engem, aki elment volna mellettük. Befordulnak, elfoglalva 2 méternyi helyet… Néha én is ott járok, és elgondolkodom, engem is úgy fellöknének??? Biztosan, de ezentúl megpróbálok ügyelni arra, hogy elférjenek mellettem…