Powered By Blogger

"Nagy Magyarország, Mennyország"

"Nagy Magyarország, Mennyország"- hangzott el elmúlt osztályfőnöki óránkon. Vicces volt hallgatni. A szlovákiai focimeccses verekedéssel kapcsolatban hangzott el; hogy hogyan jutottunk el eddig a kijelentésig? Egyszerű! A kormány nem teszi jól a dolgát, a reálbérek csökkennek, az árak nőnek, és mindenki elégedetlen, sehol sem élheti ki agresszióját, csak a focimeccseken; jah és a szegény átlagpolgár még tüntetni sem mehet ki... Rövidbe tűnő eszmefuttatása végén az "okos" felnőttnek, felemeltem a kezem, majd amikor felszólított elmondtam, hogy szerintem hogyan van: A szegény átlagpolgár kimehet az utcára és üvöltheti torka szakadtából, hogy mocskos zsidó dögölj meg! - sajnos nem vicc, tényleg láttam híradóban -, persze bejelentés mellett tüntethet, majd amikor rendet bont akkor jön a balhé. Ezután bezárják, de nem büntethetik meg, hiszen jogai vannak... Szegény pára, csak a focimeccsen bunyózhat egy jót, mert rossz a kormányunk. Ami nem feltétlen igaz, én nem mennék bele ilyen fajta okfejtésben, mert ahogy néztem jobb senki pártját szavakban is foglalni. Megkérdezte osztályfőnökünk, mit lehet ilyen országban tenni? Nah meg persze a szlovák szomszédainkkal, hogy ne tomboljunk. Szerény személyem ismét felvettette az ötletet: Ahol repül egy kő, odébb állni és elsétálni, mert senkinek sem hiányzik a balhé ugye? Ha senkit sem szidsz, senki sem szid alapelven pedig, szépen nézni, ahogy a szélsőségek tépik egymást, ami mindenhol van, és nem lehet a csőlátásukkal mit kezdeni. Elszeparálni, mint minden normális közösség rontóit. Nem tökéletes megoldás, de nem szítják tovább a bajt. Büdös szlovák!! Hördül fel mögöttem az osztálytársam... Nah de kérem én folytatom; Amikor ilyet kijelent valaki, belegondol, hogy mit mondd? Ugyanolyan rasszizmus, mint a klux-klux klán... Talán nem öl, de az elv ugye adott, már csak az elhatározás kell, és lám, kész egy szép háború. Sajnos az ilyen szélsőségesek miatt kell most ott tartanunk, hogy van kit szidni mint szomszédot... Én kijövök mindenkivel, bárhonnan szomszéd, vagy jön, mert egyáltalán nem érdekel sztereotípia. A rasszizmushoz visszatérve ugyanolyan kétoldalú, mint a papír. Ők utálnak minket, mert mi utáljuk Őket. A sok agresszív ember, pedig aki a tüzet szítja összegyűri a papírt és a nép közé hajítja. Már nem látni, ki kit szid, ki kivel van - amire hangsúlyozom, semmi szükség nem lenne, hiszen "egyek" vagyunk -, ütni, vágni, szidni.... Hát legyek magunkra büszkék? Okosnak kell lenni nem erősnek...

4 megjegyzés:

buboréklány írta...

fájdalmas látni ezt, hogy az átlagember szórakozása abban merül ki, hogy balhézik, talán mert unalmas az élete(?).
Van egy ötletem, hogy tegyük jobbá a rendszert: legalizááljuk a marihuánát, és akkor mindenki boldog lesz! hajrá Magyarország! Csak így tovább, és még páran élnek a továbbtanulás lehetőségével külföldön... és nem jönnek vissza, mert nincs miért...

Dorka írta...

Hm. Nem vagyok egy Nagy Magyarország párti. Ha még az ezen a "kis" országon belüli lakókkal sem tudunk jóban lenni, ennek a "kis" országnak a problémáit sem tudjuk megoldani, miért sikerülne akkor, ha nagyobb lenne az ország, több a lakos? Főleg mert valljuk be, a magyarországi lakosság többsége nem túl elfogadó. Pl. nem elfogadó már azzal a ténnyel sem, hogy akkora az ország amekkora, meg azzal a ténnyel, hogy így is lehet benne boldogan élni. Van, ahol -Ny-Európai fejjel- sokkal rosszabb a helyzet, mégis élnek, sőt merem állítani, boldogok is tudnak lenni. Csak neadjIsten olyan munkát is elvállalnak, ami lehet, hogy nem olyan sikkes, de meg tud belőle élni a család. És már ez is egy öröm forrás: van mit enni a gyereknek, tud iskolába járni.(van egy-két jó dokumentum film, ami ezt prímán bemutatja)
Nem értek egyet "me"-vel, hogy nincs miért itt maradni. Valakinek talán nincs, nekem van. (És lehet okot találni.) Szeretek itt lenni, szeretem az országot (minden csöpögős, pátoszos vagy épp agresszív hazaszeretet nélkül)
Kihívásnak kihívás pl. jó iskolát, jó munkahelyet találni, ez igaz. De ha az ember kommunikál, nyitott szemmel jár és nyitott a szíve is, meg egy csöppnyit bátor, akkor lehetséges. És izgalmas :) De persze egyén függő. A lényeg, hogy olyan ember legyen itt, aki szeret is itt élni, mert az idegeskedés, a morcosság, a boldogtalanság nem jó senkinek se.
Azzal egyet értek amúgy, hogy az elv adott. Az elvek embere vagyok én is valamennyire. :) És bizony, nem olyan nehéz megtalálni a közös hangot egy másik emberrel. Legyünk egy picit nyitottabbak (ismét a nyitottság..), képesebbek az alkalmazkodásra, és a többi.. ja, gondolkodni. Kicsit már elcsépelt, de aktuális. Egy kis pihi, gondolkozás nem árt senkinek se. Még én is szoktam ;)
Amúgy Peti, Neked kritikának annyit, hogy az írásaid egy része (pl. ez) nem kiforrott irodalmi alkotások, nem minden részlete van szépen kidolgozva, de jó vita illetve eszmecsere alap.
Öm, picit sokat írtam... Do

Mamusz írta...

Köszi, szívesen látom ha komment van, mert igazából ez egy ilyen vita alap; azért sem teljesen kiforrott, mert egy olyan írás, amit leül az ember és megír, a gondolatok szedi sorra és nem feltétlen az irodalmiasságra törekszem, hanem a lényegére, az elv-re.D

Dorka írta...

A kiforrottságot nem csak úgy értem, hogy szépen hangzik, mert irodalmi. Hanem hogy úgy hangzik, ahogy gondolod. Mert sztem sokszor van olyan, hogy mivel nem nézte át elégszer az ember, félreérthető, több ponton támadható, nem elég pontos vagy részletes, amit leírt. És esetleg az elv sem pontosan rajzolódik ki.