Honvágy

Sokszor éreztem, hogy haza szeretnék valahonnan menni, de mégis a legrosszabb, mikor úgy tör Rád ez az érzés, hogy tudod, még jó ideig nem láthatod otthonod.

Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Játszottam már ilyet, még Moszkvában, akkor is bele kellett törődnöm, most is ez kell.

Apám hitte az elsõ éjszakát,
Apám hitte a gyûrû aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

De talán nem is a győri ház hiányzik, hanem valami egészen más érzés.


S úgy hiszem, ez így volt szép.


Valahogy egészen máshogy, más érzéssel hazamenni.


Apám hitte a hőstetteket
Apám hitte a bölcsességeket
Apám hitte a szép verseket
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Erősnek lenni, tűrni, trappolni előre az idő árján szembe a sodrással, könnyeket hullajtva bele a folyóba – az kell most.


Apám elhitte a hírmondók szavát,
Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.

A családi kötelék a legerősebb, elszakíthatatlan és örök.

S azt hiszem, ez így van jól.